Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XII.
104 Míg íi bombázás és ostrom nehány napon át ekké- pen foly vala: Bottyán aknákat és víárkokat nyittatott, s a mennyire csak lehetett, eló're vivé a falak közelébe. Meg akará kisérleni a rohamot a bástyák ellen, résbontás nélkül is. Jó eleve több mint száz ostromlétrát szerzett, s 1706. január 5-kén este kiosztatá a hadak között. Egyszersmind a rohamra menendő hajducsapatokat még ez nap este jól elrendelő a víárkokba, mély hegyi-utakba, és futó-sánczok mögé1), s hogy annál bátrabban küzdjenek: száz forintot igért mindenkinek a ki a falakra felhatol, és egész éjjel küldöztette számukra a boros, pálinkás hordókat2). Hogy a vakmerő vállalat lehető legkevesebb vérontással menjen végbe: vigy rendelé a dolgot, hogy a hajdúk az előretolt víárkokból oly gyorsan a falak alá érhessenek, miszerént a védőknek ne legyen ide- jök közéjük kartácsolni. Továbbá, hogy ha már kell vérnek hullani: legalább a magyar vér lehetőleg kiméltes- sék, a rohamoszlopok élére a szökevény németeket, Fodor László regimentjének századait rendelé. A minthogy jobbára is ezek vesztek3). Január 6-kán azért, szokása szerént hajnal hasadtakor, három ágyulövéssel és hármas trombitaszóval jelt adatván: a kuruczok három oldalról egyszerre, nagy ria- dással megrohanták a várost. Az egyik rohamoszlopot maga Bottyán, a másikat Ocskay, a harmadikat Horváth Mihály gyalog ezredes vezéreié1). *) *) Ritter-krónika. <J) Ugyanott. 3) Ugyanott. 4) „ .... es hat sich den 6. dito (január) Frühe nach 5 Uhr bald geäussert, indem die Rebellen durch Beyhülfe der Nacht, au drey sehr vortheilhaftige Orte, als in die sogenannte Kramerische Mühl, in Tiefen Weg, und nächst der Streichhauserischen Mühl auf die Spitel-Wiesen, in Graben, mit 6000 Mann zu Fuss, und 2000 zu Pferd — so abgestiegeu