Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

100

része a pinczékbe költözött, de a gazdag város elham- vadása által okozott kár kimondhatlan vala. Eleség is nagy mennyiségben égé porrá, s így a bennszorultak egy része szükséget szenvede.

XII.

Soprony, daczára összeromboltatásának, nem hajolt meg, mert a védfalak, bástyák még sértetleniU álltak, — nem lévén Bottyánnak faltörd ágyúi. Rohamra készült tehát itt is, bár ez résbontás nélkül, a falak magassága s a védők sokasága miatt fölötte veszélyes feladat, tál- merész vállalkozás vala.

Azonban decz. 26-kán hajnalban a Lajta mellől hirt vészén, hogy Pálffy Horvátországból Styrián át érkezett áj hadakkal, s Bécsből kihozott katonasággal crősbülvén: Soprony fölmentésére igyekszik, s már készülődik ki Bruckból. Visszatartására az Andrássyval, Ebeczkyvel lévő katonaság nem elégséges.

E hírre Bottyán még néhány bombának a városra dördítése után fölkerekedett, s szoros ostromzárlatot hagyván a város körül, lovas és gyalog hadakkal megindult Parndorf felé. Pálffyt Ausztriában, Bruck elején ütött táborában találta, s harczczal mene rája. Mind ágyu- mind puskatüzzel sokáig dolgozván, végre Pálffy véres roham által tetemes veszteséggel visszaveretett Bruck falai közé. Kivált ráczai közül sok maradt a csatatéren. Továbbá egész künntlévő táborát, Sopronyba szánt élelmi szereit, sátrait, társzekereit stb. elnyerték Bottyán kuru- czai, kiknek nagy zsákmány juta ott').

’) Bottyán levele Károlyihoz, Táczról, 1706. febr. 3 káról: „Pruck- nál oda fel Pálfiuak az ráczait föl verettem, holott is feles nyereségek voltának az katonáknak.“