Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XI.

93

valamint egész Vasmegyéé, mindenkoron hu volt a kurucz ügyhez, s a legnagyobb áldozatokat liozá oltárára1).

Jól kigondolt hadi tervvel mégis Szombathely alá szállt, és színleg harczra késziile. Gyalogságát s egykét lovas ezredét felállttá, és elkezdett ló'sánczokat vettetni. Maga azonban, valószinüleg az éj vagy a téli nap köde, árnya alatt, hat legjobb lovas ezredével, s némi szekerekre ültetett hajdúsággal oldalkanyarulatot tőn, és Szombathelyt észrevétlenül mellőzve, háta mögé került, s ige- tést nyargalvást sietett — Heister ellen.

Szombathely előtt hagyott hadai azalatt folyvást ingerkedtek Pálffyyal, a ki bennt mind várta a derék harczot.

Bottyán pedig miután Szent-Gotthárdhoz elérkezék : már megjelenésével váratlanul meglepte Meistert, minthogy ez, annak tudatában, hogy közte és Bottyán között Pálffy áll alkalmas sereggel s erős had-állásban: teljes biztosságban vélé magát; annálinkább, mivel Szombathely felől még harczot jelentő ágyúzást nem hallott, s Pálffytól tudósítást nem vett vala. Azt pedig nem is álmodhatá, hogy Pálffy csatája, illetőleg veszedelme nélkül ő hozzá azon oldalról jelentékeny kurucz erő férkőzhessen. Alig állíthatta hirtelenében csatarendbe megzavarodott hadait. A tüzelés nem sokáig tartott. Bottyán döntő lovas rohammal megbontá Heister sorait, s a stájerok és ráczok megveretve, teljes rendetlenségben, futásnak eredtek. A diadalmas kuruczok be Styriába üldözték és vágták őket, túl a határokon2). Az egész sereg nemcsakhogy megveretett, hanem szanaszét szóratván, teljesen meg is semmi- síttetett.

így lön a szent-gotthárdi mező a magyar fegyvereknek már harmadszor győzelmi terévé. Először t. i.

x) Eszterházy Antal tábori könyve.

2) L. Szalay L. stb.