Kókay Krisztina (Esztergom, 1997)

„így önkényesen választott, zárt terének, önmaga börtönének esendő rabjaként megnyugvást, menedéket keres.“ (Jóry)

A művész hangulataihoz, lelkiállapotához s a környezet, a külvilág ingereihez igazodva változtat érintéseinek erején és irányán. Gyakran improvizál. Elgondolkodik, lassítja belső indulatait, s kezének mozdulatait. Majd hirtelen ötlettel, ötletbetöréssel meglepő változtatásokat alkalmaz. Ez sajátos izgalmi állapotot feltételez, mely megnyugtató ellazulásba csúszhat át.

A formai, tartalmi s kompozíeiós szempontok mellett spontaneitás, mélyről feltörő indulatok, szomorú, vagy vidámabb emlékek vezérlik. Miközben elmélyülten figyel, a múltba s esztergomi emlékeibe temetkezik. így kínlódva, araszolva rajzolja négyzetcentiméterenként, önkínzó, tépelő- dő, analizáló rajzait.

Ez az önsanyargatónak tűnő tevékenység olyan is, mint egy terápia, mely könnyen oldódhat fel egy megkönnyebbülést okozó katartikus érzésben, örömteli munkafolyamatban.

She alters the intensity and the directions of her strokes according to her current mood, her state of mind and the stimulus of the outer world.

She often improvises. She tends to ponder and slows down both her inner impulses and the movements of her hand. Then suddenly, unexpectedly, with an interruption of new ideas, she makes surprising alterations. Thus a unique state of excitement seems to be triggered that can gradually turn to a relieving state of repose. Kókay is inspired by spontaneous emotions bursting forth from the depths of her being. She is being led by sad and happy memories. While her personality is introspective, she buries herself in the past and her memories of Esztergom. Thus inch- by-inch she struggles to prepare her selftorturing, brooding and analyzing drawings.

This seemingly self-torturing activity is like therapy which can easily end up in a releasing catharsis and a joyful process of work.

Az ÜRES RAJZLAP ÉS A PECSÉT

A nagyméretű, természetes alapanyagú, finom tapintású papír hatalmas fehér felülete az alap, a kiindulópont. A rajzlap felső sarkában a márkanév kerek-körkörös emblémája domborodik, mint eg)' különös pecsét, csak ujjal tapintható szignatúra.

Ez a körkörös jel - betűsor - koncentrikus betűk sora az egyetlen nyom az üres papíron.

Kókay Krisztina ezt az alig láthatóan stig- matizált, jelzett felületet kezdi el megdolgozni - rajzolni a 3 H-tól az 5 H-ig sorolható kemény, hegyes, sercegő, karcolótűhöz hasonlítható grafittal - kihegyezett ceruzával, vagy fekete tussal.

Asealon blank drawing paper

The formidable white surface of the largesized. environmentally friendly, smooth paper is the base and the starting point. In the top right corner of the paper there is a circular emblem of the trademark bulging like a mysterious seal or a signature felt only by touch.

The elliptical symbol and the circular row of letters are the only marks on the even surface of the paper. Krisztina Kókay starts working on that surface, which is marked in a barely visible way. She uses hard, sharpened graphite pencils (from 3H to 5H which make scratching sounds) or black Indian ink.

The series of small touches and gestures (like tine contacts, words, footsteps, voices, letters, the clatter of a typewriter or that of something else) add up to the final result, the drawing itself.

Such almost monotonously recurring marks cover the paper - sensitively and with sensual density.

On occasion, huge parts of the drawing paper remain untouched, at other times the pencil and pen strokes, i.e. the drawing occupies the whole surface.

It makes one ponder whether the untouched portion of the drawing paper or the already conquered and illustrated area deserve more attention.