Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)
PROKOPP MARIA Az ünnep jegyében A Ferenczy Noémi-díjas textilművész az igazi esztergomi patrióta példaképe. Noha már több évtizede a fővárosban él, szíve Esztergomért dobog, művészete az ezeréves Magyarország ezeréves központjában gyökeredzik. Fényes tanú- bizonyságát láttuk ennek múltév karácsonyán, amikor a Bazilikában felavatták a Szent István és műve című millenniumi kárpitot, országalapító királyunk esztergomi koronázásának ezeréves évfordulóján. E pompás mű létrejöttében, az alkotómunkában része volt Kókay Krisztinának. A kárpit ma a Keresztény Múzeum büszkesége. A világ minden tájáról idelátogatók csodálják a hazánk ezeréves történetének titkát expreszszíven megjelenítő remekművet. A sok szép részlet közül, amelyeket Kókay Krisztina alkotott, idézzük magunk elé a Szent Koronát tartó Köpenyes Mária két oldalán felül látható Szent István, Gizella és Szent Imre portrékat. Ok hazánk és benne városunk vezércsillagai ma is. Rendkívüli egyéniségüket - az ezeréves koronázási palást ábrázolásai alapján - Kókay kivételes művészeti teremtőerővel eleveníti meg. Nagy várakozással jöttünk ma az új művek kiállítására, amelynek meghívóján az Ünnep - 2000 című alkotás reprodukciója szerepe. Ez a három méter magas, dekoratív kompozíciójú szőttes egyenesen az idei Nemzetközi Kárpitkiállításról érkezett ide, ahol az első nagyteremben, a főművek között kapott helyet. Ha az itt is méltán a főhelyen bemutatott műről most mindenki elmondhatná, hogy mit mond neki: csodálatos gondolati gazdagság tárulna fel. Voltaképpen ez is a kiállítások célja, hogy a művek aktív, személyes kapcsolatba kerüljenek az emberekkel, akik számára készültek. Idő hiányában azonban engedjék meg, hogy - a sokféle megnyilatkozás „párbeszéde" helyett - én próbáljam megfogalmazni az általam befogadott művészi üzenetet. Vezérszólamát a kompozíció tengelyében megjelenő két egymáshoz simuló, egyenes vonalakkal határolt, élénk kék színekkel alakított függőleges sáv közvetíti, amelyben a kékek, drappok különböző árnyalatainak vízszintes csíkjai dinamikus ritmusban áramlanak. Mindez derűt sugároz, harmóniát áraszt, vagyis ünnepi hangulatot kelt. Számomra azt is kifejezi, hogy az ünnepléshez két személy szoros kapcsolata, megértése, szere- tete szükséges, akik bár sohasem azonosak, életritmusuk teljesen különböző is lehet, de világnézetük - ahogy itt a színvilág - rokoni összhangban van. Életüket egyenesek határolják, vagyis fegyelmezettség, rend jellemzi őket. Ez nem magától valósul meg: az igazi örömet, ami az ünnep lényege, építeni kell, meg kell érte küzdeni! Erre utalnak a két sáv háttereként megjelenő, titkokkal teli, halkabb dekoratív formák, amelyek a szoros textilszövés szálaiból, soraiból alakulnak. Rendkívül érzékeny vonalakkal férfi és női test rajzolódik ki. A jobb oldalon fenn két harántirányú finom vonal mintha egy oldalra feszített kar része lenne. Mindez azt sugallja nekem, hogy az ünnepig, a harmóniáig sok feszültségen át juthatunk csak el: a feloldásért, „megváltásért" valamiképpen keresztre kell feszítenünk énünk önző felét... És folytathatnánk a gondolatsort. [...]
