Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)

Arc-művészet II. (A költő arca, a város arca)

A befejezés előtt, a levél-arcok előtt, a művész két korábbi méltánytalanul mellőzött mesterdarabját (mesterművét) lehetne megemlítem. A férfiportré Balassi Bálintnak az Esztergomban haldokló Isten katonájának arcképe. A magyar hősök arcképcsarnokában - a magyar írók portrépanoptikumában ez a rajz Balassi alkati és arcvonásbeli jellegzetességei mellett egy korabeli vitéz, vagy egy reformkori mesélő kontaminációja is lehetne.

Egy szinte általánosítható arc - egy magyar író - egy zaklatott és kalandos életű poéta portréja. Az aprólékos kidolgozású arc, a minuciózus mentecsatt és a kétoldalt indázó ornamentikával telített anyagcsík (atlasz, tafota, bársony vagy damasztdarab) idézik a kort. A vertikális Balassi portré pár darabjának tekinthető a horizontális távlati rajz - Esztergom látképe, a táj arca, a város arca. A térképszerű mű korabeli Hufnágel-metszeteket idéz. Ez a két szubtilis és naiv mű, finom rajztudásról árulkodó ikerportré, portrépár (az arc és az arculattá formált táj) újabb gondolatokat vethet fel, és újabb dialógusokat indíthat el az ábrázolás és újra ábrázolás dilemmájáról és jövőjéről. A művész tapogatózva rajzol, keresi az utat. Mégis evvel a két korai rajzával - gazdag tobzódó lombvegetációinak és építészeti struktúráinak míves lapjai mellett egy folytatás nélküli érdekes sorozat - érzékeny vonulat - alapköveit rakja le, kezdő hangütéseit adja meg.

Az arc - arckép - kép - képmás

Kókay Krisztina fái, levelei a végső stádiumban gyakran újból architektonikus ábrázolásokká szervülnek. Kő, fal és oszlopfő jelenik meg újra a rajzokon. Az oszlopfő rejtőzködő (vagy éppen nyilvánvaló) arca, fejformája antropomorfizáló szándékot rejt. Az oszlop az egyéniség, a személyiség legközelibb, legközvetlenebb építészetbeli, architektonikus megfelelője, sőt jelképe, és leginkább antro- pomorf építészeti alakzat. Az oszlop individuális, (mojzer miklóS)

A vallások a felsőbbrendű hatalmakat emberi vonásokkal ruházzák fel. A Biblia tiltja az Isten emberi alakban való ábrázolását. A tilalom megkerülése és az arc geometriája hozta létre (terjesztette el) azt a gyakorlatot, hogy egy szimmetrikusan elrendezett növényi minta, ornamentika, vagy kalligráfia arc-formát rajzol anélkül, hogy a faragott kép készítése bizonyítható lenne. A szent szerzők, akik már hozzászoktak az antropomorfizmusokhoz, elsősorban nem az érzékletes ábrázolás ellen, hanem inkább a bálványimádás ellen akartak harcolni - és megóvni az isteni transzcendenciát. Kókay Krisztina egyik legújabb rajzán a levéllabirintusban, a kőlabirintusban egy arc-labirintus rajzolódik, egy arc rejtőzködik. így ez az arc-rajz olyan is, mint egy homokba rajzolt jel, vagy egy dús lombkorona mögött látszó ágrajzolat. A csukott szem, a lehunyt szem játéka is felelevenítődik, amikor az összeszorított szemhéj belső felületén különös ábra jelenik meg. Éppúgy, mint a rajzon. Egy fénylő ösvény, tekergő ezoterikus útvesztő, selymes homokpart, bonyolult álarc, vagy egy lakatlan, szétrombolt templomban kallódó királyi aranymaszk.

1997