Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)

/4 /a, A levélzuhatag, a lombozat és a levél A művész hegyeinek, tornyainak, falainak gondolattéglái folytatódnak könnyedebb érintésekkel, intimebb gesztusokkal lombvegetációin.

A fák - dió, hárs - lombtengere sajátos, szövevényes takaró is egyben (a bűnbeesés után levél helyettesít egy archaikus öltözéket). A rajzokon a levélszegmentek sajátos kontinuumban a végtelenségig folytatódnak. Ez a végtelen levéllabirintus, levélútvesztő egy különös kert rajzolata. Egy manierista levélkerté, egy omlatag lombtengeré, amely elborítja az egész rajzlapot. (A Sforza kastély leonardoi levéllabirintusa lenyűgöző bemutatása a lombzuhatagnak - Die Welt als Labyrinth - Hocke) Az időnként elefántcsonttoronyba zárkózó írófejedelem (fejedelem-író) rögzíti a Homokkönyvben: E könyv oldalainak száma valóban végtelen. Egyik sem az első, egyik sem az utolsó. A rajzoló művész levélmennyisége- vonalmennyisége (gondolatmennyisége) is a végtelent kísérti. Minden levél egy gondolat, minden levél egy történet, minden ceruzavonás egy érzület. Borges később (ugyanott) a következőket fogalmazza meg: ...az erdőben lehet legjobban elrejteni egy falevelet. A rajzon (rajzokon) sok apró vonás, levél között rejtőzik a talány - egy-egy gondolattitok. A fa egyébként az asszonyt jelképezi, és az élet és halál képzetköréhez tartozó, amely a szerelemtől és a szexualitástól elválaszthatatlan. A levél konkréten erotikus jelentéssel bíró és üzenethordozó.