Esztergomi Emlék. A Bazilika és Esztergom egyéb nevezetességeinek leírása (Esztergom, 1900)

6

város“, „Víziváros“, „Szent-Tamás“ és „Szentgyörgy- mező“.

De a mily szép fekvése és a mily gyönyörű környéke, ép oly ragyogó története is, mely rövid kivonata a magyar nemzet történetének.

Az Árpád-vezérek közül Gejza az első, ki Esztergomot állandóan székhelyéül választja. Ide hozza nejét, a kereszténynyé lett Gyula vezérnek leányát Saroltát. Itt született Vajk. A legenda szerint, midőn Sarolta azon elmélkedett, miképen lehetne a magyarokat eredményesen a keresztény hitre téríteni, álmában megjelent szent István vértanú, kinek tiszteletére már azon időben egy székesegyház állt fenn a hegyen. A megjelenésben Sarolta azon vigaszt kapta, hogy azon fiú, kit méhében hord, az ő nevét fogja hordani és az egész országot meg fogja nyerni az egyedül üdvözítő egyháznak.

Ezen fiú 979-ben megszületvén Esztergomban, Vajk pogány nevet kapott ugyan, de édes anyjának gondossága folytán jó korán megismerte, s megszerette a keresztény vallást és Gejza vezér annyira nem ellenezte felesége jámbor törekvéseit, hogy midőn Isten rendeletéből Béla (Adalbert) prágai püspök papjaival hazánkba jött, Gejza vezér meghallgatta beszédeit, és ezektől indíttatva engedett Isten malasztjának, fölvevén a keresztséget fiával, rokonaival és több előkelővel együtt 997-ben az esztergomi várfokon épült templomban. Vajk most István névre lett keresztelve, és a keresztény fejedelmek közbenjárására nőül kapta Gizellát, szent Henrik bajor herczeg, utóbb német császár jámbor nővérét.

Gejza a keresztség után még ugyanazon évben