Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)
úgy fogadja he azl a tömeg. Attól függ: kik és hogyan tanítják rá a nemzetet. Krisztus oltárához vezetik-e? Nem hamisítják-e meg a kortörténelem időváltozásait? Lendületet vagy kilengést hoz-e létre az új világlátomás? A mi korunk uralkodó vonására könnyen rá lehet mutatnunk, mert igen kiáltó. A szociális kérdés mikénti megoldása uralja az államot s egyházat egyaránt. Az államoknál korunk eme uralkodó eszméje a kivitel tekintetében különböző. Az egyházé egységes. Ugyanaz, amelyre, mint alapra, rámutatott már XIII. Leó pápa. A szociális kérdéseket csak krisztusi alapon lehet megoldani. Nemcsak ébreszti) hangokkal, hanem cselekedetekkel is. Nem elég szépen beszélnünk a szociális ügyekről, parádés gyűlést s ünnepélyt tartanunk. Azok, mint a tapasztalati szociális helyzet igazolja, alkotások, intézmények létesítése nélkül csak alig fél- munkát jelentenek, elillanó áramlatok és végeredményben nem alakítanak világnézetet. Gyakorlati megoldásból, tettekből melegszik a keresztény szociális munka. Enélkül tél borul rája s jégvirágai lesznek. A magyar katholicizmusnak őrt kell állania amellett, hogy a szociális fejlődés gyakorlati megoldása Krisztusi nyomokon, Isten országának szellemét szolgálja. Anyaga ennek a munkának a nemzet egy nagyobb rétege. Vezérlő szellemi irányítója Prohászka Ottokár volt a múlt század 0()-es éveitől Az új irányító vezér nem lehet más, mint az, akinek lelkében összenőtt a nemzet vallási, erkölcsi s szellemi vezetése: az ország prímása. A Rómában élő magyar munkások karácsony másodnapján tisztelegtek nála. Meghatóan hangoztatta előttük, hogy a munkásságot otthonában tanulta megszeretni szüleitől, maga is dolgozott velük, a munka neki legrégibb barátja s a produktiv munkában legyen nagy Magyarország. Akinek leikéhez oly közel áll a munkásságnak is a szeretető, az a szociális kérdésben is a leghivatottabb irányítója lehet nemzetének. A nagy világjárványok nemzetünk életfáját is megtámadták. Ezek átérzése, ezek tanulsága akkor hoz Allein jál, ha felismeri a magyar kötelességeit a szegényebb munkásság ügyének, a lerontott családi élet s a gyermekvédelem krisztusi restaurálásában. Ezek képezik gerincét szociális ügyeink forgalmának. A család és a munkáskérdés miként való alakulása dönti el társadalmunk életerős keresztény vagy lesülvedő mivoltát. A „munka prímása“ — ahogy elnevezték az új prímást — azon dolgozik, hogy a magyarság tisztán lássa a keresztény nemzeti feladatok mellett a szociális élet föltételeit s céljait. Homlokán az isteni tekintély kenete, ajkán az evangélium átfogó szerető igéje. Dolgozik annak a férfiúnak a lelkiismeretességével. aki állandóan szívében hordja e hazának minden aggodalmát s minden reménységét. Es aki a római magyar munkásoknak is azt mondta: „Dolgozzatok, mert a legszebb s legjobb foglalkozás a földön a munka.“ A nagy magyar jövendő, a munka értékelésével minden vonalon és minden téren így lesz éltető elem. melyet be kell vinni a gyakorlati élet minden megnyilvánulásába, a szociális lélek keresztény szellemű nemzeti kialakulására. Aki tituláris templomának átvételénél magát „Magyarország szolgájának“ mondotta, az koronázója is lesz a szociális munka szolgálatának. KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL
