Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)

gondolat. Megkapóan jellemzi ezt a hatást annak a katonának az esete, aki szarkaláb-belűs levelével az elsők között kereste föl Serédi Juszliniánt, mikor hercegprímásnak nevezték ki.

Amikor Tisza István bejelentette, hogy a háborút elvesztettük, a fogolytáborban tartott katonák arról kezdtek beszélni, hogy leszámolnak a tisztekkel, a táborparancsnokkal. Valamennyi között ez a katona volt a legharagosabb.

Azon a napon is ott volt köztük Serédi .Jusztinján és hogy a bosszúról elterelje a figyelmüket, az otthonuk szépségeit ecsetelte előttük, melyet úgyis meglátnak nemsokára, csak legyenek türelemmel. A többinek csak tetszett, hanem ez egyszercsak felhorkant : Hiába beszél itt a tisztelendő úr, azért én mégsem megyek el innen addig, míg azt a vén kutyát fel nem akasztom a saját kezemmel. És feltűrte mindjárt az ingeújját. (A vén kutya persze az öreg táborparancsnok volt, egy derék ezredes, aki többször megbüntette a dühös magyart.)

Serédi csillapítani kezdte: Barátom, te magad is sokszor elmesélted és társaid is megerősítik, hogy vitéz katona voltál künn a fronton. Vitéz, bátor, harcias, kitüntetést is kaptál hősiességedért. Hát most te, akinek a mellén olt díszeleg a király érdemrendje, mert az ellenséggel vívtál, most magyar testvéredet akarnád kivégezni ? A te kezed tiszta, büszkén húztad fel az inged ujját, mert csak sebhelyet látunk olt. a katona legszebb ékességét. És te most bemocskolnád ezt a kezet magyar testvéred vérével ? A katona egy pillanatra megállt, de aztán újra dacosan nézett Serédi szemébe, mire ő folytatta :

Nézd. te eddig büszkén mesélted, amit csináltál. Ha haza mész, olt is bátran elmondhatod, miket Leltél, hogyan viselkedtél. Elmesélheted majd tetteidet a kis gyermekeidnek is. De vájjon elmernéd-e mondani nekik azt is. hogy akasztottál ? Elmesélheted, hogy vitézségből az ellenség ellen harcoltál, de azt ugye szégyellenéd elmondani családodban, is, hogy bosszúból akasztottál .' Te. a katona, sintérmunkát végeztél! — És tovább: A családodnak szégyellenéd elmondani, hát akkor hogyan mernél majd egyszer beszámolni erről a cselekedetről az Úristennek ? fis amikor a katona még mindig nem tört meg, hozzátette : Szép szál legény vagy, erős és izmos. Leterítenél egy bikát is, ezt elhiszem. Dehát éppen ezért nem röstelled magad, hogy a társaid előtt arra tűröd fel az ingujjadat, hogy felakasztasz egy öreget, egy magával tehetetlen öreg embert? Mert ha már úgysem engedelmeskedtek neki, akkor nincs hatalma s akkor ő sem ezredes többé, hanem egy védtelen öreg. Hát ilyen vitéz vagy te, hogy ezt akarnád felakasztani? Bizony, a te helyedben inkább rostéilkednék.

Hát igaz is — mondogatták a mérges magyar társai, de nem tüzelt most már a katona sem. — Nem bántok én senkit, tisztelendő uram, menjen csak mindenki Isten hírével haza, vagy amerre akar. Csak az Isten engem is segítsen haza a családomhoz.

És amikor szétszéledtek, ez az egy fölkereste és a bűnbánat könnyeit hullatta Serédi kezére (A N. U. után.)

21