Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)

A kodifikálási munka javarészét a konzultorok végezték. Át kellett tanulmányoznak a fent nagyjában felsorolt törvénykollekciókat, az egész egyház püspökeitől beérkezett javaslatokat és ezzel az anyaggal — az érvényét vesztett és elavult törvények kiselejtezése, a szükséges változtatások megtétele, a hiányok pótlása után, miközben állandóan szemmel kellett tartaniuk az egyetemes egyházat, annak különböző nyelvű, nemzetiségű, természetű, szokású tagjait — hússal, idegekkel be kellett vonni azt a vázat, melyet Gasparri előre elkészített.

Midőn a konzultorok elkészültek munkájukkal, többszöri megbeszélés után többé-kevésbbé megegyeztek egy-egy kánon megszövegezésében, írásba foglalt döntésüket az egyes konzultorok különvéleményéről felvett jegyzőkönyv melléklésével felterjesztették Gasparri bíboroshoz. Es Serédi Jusztinián feladata volt az így befolyt egész anyag revidiálása; gondosan át kellett tanulmányoznia az egyes konzultorok különvéleményét, még egyszer össze kellett egyeztetnie az új kánonokat régi forrásaikkal, a megújított és egészen új törvényeket az egyház minden népének és minden ország speciális szükségleteivel. Az egyes kánonokat szinte ő formu- lázta végérvényesen, a bíboros-bizottság, mely elé aztán Gasparri a tervezetet felterjesztette, alig változtatott munkáján.

Mikor a kódex egyes részei elkészültek, véleményezés végett kiadták azokat a világ püspökeinek. És a beérkezett véleményeket áttanulmányozni, azokat lehetőleg tekintetbe venni, illetőleg a kánonok közé beilleszteni, ugyancsak majdnem kizárólag Serédi Jusztinián munkája volt.

Volt idő, mikor a háború alatt a konzultorok nagy része kénytelen volt hazájába térni, úgyhogy Serédi szinte egyedül végezte a kodifikálás titáni munkáját, amiért is teljesen fedi az igazságot az állítás, hogy az új egyházi törvénykönyv elsősorban az ő műve.

Ezekután némi fogalmat alkothatunk annak az emberfeletti munkának egy részéről, melyet hercegprímásunk két évtized alatt Rómában végzett. Egy részéről: mert a kodifikálás munkájában való részvételével nem merült ki egész tevékenysége.

Egyedül Serédi Jusztinián tudna arra nézve felvilágosítással szolgálni, nem került-e több fáradságba a Codicis Iuris Canonici Fontes című hétkötetes műnek elkészítése, mely az új törvénykönyv tárgyi sorrendjében összegyűjtött s a kánonok megfogalmazásánál alapul vett régebbi törvényeket mint jogforrásokat tartalmazza. Ez a munka az egyházi jogtudomány szempontjából felbecsülhetetlen, nemcsak óriási anyagával — egy-egy kötet 800—1000 sűrűn szedett oldalt foglal magában, — hanem azért is, mert a roppant sok ismeretlen levéltári és a már előbb is ismert anyagot mintaszerű rendszerességgel dolgozta fel. A Codex tulajdonképen a Fontes megjelenésével lett teljessé és a további tudományos munkálkodások számára gyakorlatilag alkalmassá.

De talán ezzel már kimerítettük munkásságát? Korántsem! Értékes munkát végzett még mint a kódexet magyarázó bizottság tagja. Alig volt eset, mikor nem őreá bízták a kodexxel kapcsolatos beküldött fontosabb kérdések megoldását.

1G