Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)
III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"
55 Alapgondolata az, hogy fölvilágosodásról és közboldogságról mindaddig Magyarországon szó nem lehet és a király meg rendek ;iz ország jólétének előmozdításában szüntelen korlátozva lesznek, míg a kath. papság hatalmát és befolyását meg nem törik. A kath. papokat támadja a legkíméletlenebbül, de nem szenvedheti a »pásztorokat« sem. A protestánsok szintén olyan türelmetlenek, mint minden olyan valláson levők, akiknél a hatalom a papok kezében vagyon.«1) E férciratra többen válaszoltak. A legméltóbban Szeitz Leó szervita felelt meg Trencknek. Katona szóra sem érdemesíti a gyalázkodót, mert az ő fegyvere — a tudomány — élére se maga Trenck, se müve nem érett meg. »Trenck sokat tapasztalt s olyan ember volt, kiről azt szokták mondani, hogy sokféle fából faragott.«1') Életének jó részét tömlőében töltötte, szlavóniai örökölt birtokait ítélet útján elvesztette és a félvilágot szerencsét próbálgatva bekalandozta. De azért Trenck Katonát is ellenségei közé számítja, kiknek a pokol kínjait szánja. Mi fölött nem is csodálkozhatunk. Mert ha tudta is Trenck, hogy a »Trenckii bilanx pondere vacua« szerzője nem Katona, azért a viszonyokat az agyafúrt s élelmes intrikus sokkal jobban ismerte, mintsem hogy a lánglelkü hisztorikusról e kérdésben tétlenséget tételezhetett volna föl. S valóban Katona iparkodott a rágalom elszórt és másoktól is öntözgetett magvait a fönt idézett müvében a kath. klérus megvédelmezésével kiirtani. Míg az irodalomban a katholikusok és protestánsok közt e csatározások folytak, melyben Katona is, mint láttuk, az ellenségtől is elismert higgadt tárgyilagossággal vett részt, az időközben összehívott országgyűlés ugyancsak belemelegedett a vallásügyi vitákba. Katholikus részen természetesen a klérus vezette az ostromot II. József vallásügyi törvénye ellen, míg a protestánsok ügyét — legalább kénytelenségből —- a király, 11. Lipót vette kezébe és részesítette oltalmában. A legvilágosabb bizonyíték volt erre a november 7 én kelt és a nov. 11 én tartott vegyes-ülésben íölolvásott királyi válasz, melynek eredeti latin címe a következő: »Benigna resolutio regia in negotio religionis de dato 7. mensis novem- bris 1790. Posonii.«3) A megyék siettek tanácskozás tárgyává tenni a kir. reso- lutiót, melyek eredményeként egymásután jelentek meg a me') L. Ballagi G. idézett müvét a 670. 1. 2) U. 0. 3) Hist. erit. Reg. Hung. Tom. XL. pag. 751—761. A vallásügyi vita az or- szággyülésen. „Benigna resolutio regia.“ A megyei föliratok.
