Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)

III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"

36

Katona törekvése a tárgyilagos igazságra.

gát, bár nagyon jól tudta, hogy e vállalkozás mily nagy körültekintést követel és esetleg mily személyes áldozattal jár.1) S mintha csak örülne az alkalomnak, hogy elmondhatja mindazt, mi igazságszeretö szivének az eddig annyira dicsőített Bonti- niban visszatetszett, sorban fölhányja a legnagyobb hibákat, melyeket történetíró elkövethet.2) Katona azonban félelem nélkül vállalkozik az igazság szolgálatára, mert a szemrehányások természetében és a jobbak belátásában méltánylást és vigasztalást remél.3)

Amint azonban maga Katona soha sem élt vissza a kritikus jogával, úgy nem óhajtotta s igazságszeretete nem is óhajthatta, hogy említett elveit mások ily módon félremagyarázzák és a történettudománynak szolgálat helyett kárt okozzanak.

Őszinte lelke és tudományszomja oly odaadással kereste az igazságot, hogy alig gondolt fékre s mértékre, mely hivatva volna a criticismus kinövéseit megakadályozni. Amilyen volt maga, úgy gondolkozott másokról. Nem hihette, hogy talál- kozhatik oly kufár lélek, ki előre kitűzött célokhoz és nem az igazság zsinórmértékéhez szabná történet kutatását vagy az adatok mértékelését. Csak úgy mellesleg, midőn egy más veszedelemtől óvja az írót, mutat rá a történetírás egyetlen helyes és arany zsinórmértékére: a tárgyilagos igazságra. Midőn t. i. ostorozza a történelembe nem illő szellemeskedést és óva int a személyeskedés veszedelmétől, — melyet már a józan pogány ész nemcsak az emberi társadalomból, hanem még inkább a irodalomból száműzni kívánt a tudomány s igazság érdekében, — jelzi Katona történetírói vezérelvét.

»Odi satyras, a poesi perperam ad historiam traductas, quibus non tam veritati, quam sinistrae saepius affectioni litatur. Patent meliora dicentibus aures, favent certiora scribentibus lectores, quin opus sit conviciis, certissimis paupertatis indiciis, ad quae tum solum recurritur, quum mala causa solidioribus fulcris destituitur. — Hastam, clipeumque pugnantibus non odium, sed veritatis studium off ere; victoriae gustum comitas christiana coercere debet.«

1) »Qui has umbras — mondja Katona — improbo labore dissipare conantur, nonnullorum adhuc conviciis patent, quod Bonfinio, velut auctori classico, qui veritatem omnem exhauserit (?) umbram facere nitantur.“ Hist. erit. Reg. Hung. Tom I. p. 2.

2) „Carpuntur, qui fabulas eius, male hucusque creditas, qui turpes eiusdem ana- chronismos adductis synchronorum, suppariumve testimoniis refellere, subductoque meliori calculo corrigere conantur,“ Ibid.

3) „Carpuntur ab imperitis dumtaxat, qui nihil ultra Bonfinium et fortassis nec istum satis triverint. Doctiores enim cumulatas iis gratias dicunt, quorum criticis unguibus annosos id genus errores convelli vident.“ Ibid.