Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
59 is szigorú hideg uralkodott s a jó részben lovas kuru- coknak minden nagyobb hadműveletről le kellett mondani s meg kellett elégedniük Újvár megsegítésével. Az alkalom nagyobb eredmények elérésére kiváló lett volna, mivel Esterházy Antal is készen állt a Dunántúl, hogy Bottyánnal egyesüljön. Károlyi hadtestével február végén visszafordult a Tiszántúlra, hogy majd később, ha az árvíz és jégzajlás elmúlik, újra feljöjjön és az időközben összegyűjtött élelmet újra Újvárba juttassa. Bottyán nagyon örült Károlyi távozásának, mert csapatai fegyelmedének voltak és a nagy rendben és fegyelemben tartott saját csapataira is kezdett átragadni a sok kihágás és dorbézolás. Károlyi csapatai ellen, kik egy hónapnál többet töltöttek Nógrád, Hont, Bars, Komárom megyékben, a lakosság is panasszal fordult Bottyánhoz, majd panaszaikat Bercsényiig és Rákócziig vitték.1 Maga Bottyán is kénytelen volt jelentést tenni Bercsényinek a tiszántúli hadak kíméletlen kihágásai, prédálásai miatt. Bercsényi el is rendelte a szigorú fegyelem tartását, sőt azt is meghagyta, hogyha Károlyi csapataival újra visszatér az Alföldről, vigyen magával élelmet. Március végén Károlyi újra visszatért, hogy Újvárt legalább egy évre való eleséggel ellássa. A még februárban beszállított élelem ugyanis kb. csak júliusig volt elegendő. Márciusban Újvár körül a császáriak erősbödése voll érezhető, de sűrű portyázásaik dacára is a kurucok folytonos összeköttetésben álltak a várral és lovascsapataik is ki- és bejárhattak. Károlyi megérkezéséig Bottyán saját pénzéből az Ipolyon és Garamon több hídverésre tett előkészületet. Károlyi újbóli megérkezése után április 29-én Zselíznél veretett híd előtt ütöttek tábort. Az egyesült 1 Thaly K.: Bottyán J. 359. old.
