Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
42 cok legtökéletesebb erődítménye volt.1 Érsekújvár volt a legtöbb dunántúli és felvidéki hadművelet kiinduló pontja. A vár Rákóczi idejében majdnem egészen oly szerepet játszott, mint Komárom vára 1848/49-ben. Az érsekújvári hadműveleti körzetbe tartoztak még Nyitni, Csenkevár (Karva) nagyobb és számos kisebb erősség, azonkívül Esztergomot, Komáromot, Pozsonyt, Lipótvárt, Trenesént körülzáró kuruc csapatok. Parancsnoksága tehát Trencséntől a Dunáig és innen a Mátráig terjedt. Bottyán híressé vált és jól rendezett lovasezredét Dunántúl hagyta, illetőleg felcserélte Esterházy Újvár vidékén fekvő ezredével és csak kedves testőrszázadát hozta magával. Csapataival szemben a Vág és Morva között a császáriak apró hegyi várai állottak. Az alsó Vágón túl és Csallóközben Komáromig pedig német csapatok voltak elhelyezve téli szálláson. Bottyán a főkapitányság ügyeit Érsekújvárról, Nyitráról vagy bátorkeszi kastélyából intézte. A parancsnokság átvétele után azonnal szemlét tartott a védővonalban, téli szállásokban és várakban» elhelyezett csapatok felett. Ezen szemleútján értesült arról, hogy az esztergomi várparancsnok a körülfekvő falvakat ismételten megsarcolva, tőlük pénzt követelt. Ennek megakadályozására levelet írt Esztergomba és megfenyegette a várbelieket s a további sarcolások beszüntetését követelte. Esztergom szabad királyi várost pedig 100 forint erejéig megsarcolta. A várőrség portyázásainak meggátlására két lovas századot helyezett el Muzslán. A tél keménysége miatt nagyobb összecsapások nem voltak, kisebb vállalkozások és portyázások annál nagyobb számmal. Különösen azóta, hogy Bottyán, aki 1 A magyar katona, 421. old.
