Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
30 Ezek után nyugodtan folytatta Sopron ostromát. Több napos lövetés után, január 6-án hajnalban 3 órakor megrohanta a várost. A rohamoszlopokat maga Bottyán, Ocskay és Horváth Mihály ezredes vezette. A kézigránátokkal felszerelt hajdúság és huszárság nagy bátorsággal közelítette meg a falakat és helyezte el ostromlétráit. De sajnos, a létrák rövidek voltak. A vitéz kurucok éppen csak, hogy kezükkel érhették el a párkányt és a lőréseken belövöldözhettek. A legtöbb helyen nem is sikerült a falak tetejére felmászni, csupán egy két különösen bátor csoportnak sikerült a bástyák tetejére felhágni.1 A hihetetlen gyorsasággal és vakmerőséggel végrehajtott roham ellen a védők is elkeseredetten küzdöttek. Mindezek ellenére Horváth Mihály ezredesnek, ki baljában zászlóval, jobbjában kivont karddal a hajdúk élén rohamozott, már a zászlót is kitűzte, midőn golyótól találva a vár faláról lezuhant. Az egyik rohamoszlop parancsnokának eleste megingatta a már-már győzedelmeskedő kurucokat. Bottyán látva, hogy az ellenállás sokkal erősebb, mint gondolta és minden további erőlködés csak felesleges vérontás volna, elrendelte a visszavonulást. A vár védelmét a folytonos ostrom, a hideg és lövetés által okozott nyomor annyira elcsüggesztette, hogy a várparancsnok a város átadását határozta el. A város polgársága azonban, mivel a kemény lövetés által úgyis mindenét elvesztette, Dobner polgármesterrel az élükön visszamaradásra kényszerítette a kivonulni akaró védőrséget. Szökevény németektől egyébként is értesültek, hogy a kurucoknak fogytán a lőszerük és faltörő ágyúik sem érkeztek meg. A következő napokban Bottyán még egy színlelt 1 „A magyar katona“ 427. old.