Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

ellen kellett védekeznie s igy a császári hatalom ellen is küzdött.

Rákóczi, a felkelés vezére, eleinte feltűnően tartózkodott minden nemzeti mozgalomtól, amidőn azonban maga is meggyőződött az adószedők zsarolásairól, az idegen zsoldosok fosztogatásairól és a nemzetet ért sérelmekről, hajlandónak mutatkozott arra, hogy a bajokon segítsen. Érintkezésbe lépett XIV. Lajos francia királlyal, de a leveleit közvetítő Longueval, az eperjesi helyőrség egyik kapitánya, elárulta. Rákóczit nagysárosi várában elfogták és Récsújhelyre hurcolták. Innen hű hitvese és Lehmann Gottfried százados segítségével Lengyelországba szökött, ahol régi barátjával, Rercsényi Miklóssal, XIV. Lajos szövetségében elő is készítette a felkelést. Amidőn pedig a spanyol örökösödési háború miatt a császári csapatok jórésze felső Olaszországba és a Rajnához távozott, 1703-ban megkezdte a szabadság- harcot s zászlójára „Istennel a Hazáért és Szabadságért“ jelszavát írta.

A mozgalom minden előbbi felkelésnél nagyobb arányokat öltött. Kollonich kormányzása ugyanis oly nagy elkeseredést szült, hogy a lakosság felekezeti, nemzeti és rendi különbség nélkül Rákóczi zászlója alá tódult.

A fejedelem első sikerei után a felkelés gátat nem ismerő áradatként terjedt tova és rövid idő alatt elborította az egész Felvidéket. A kurucok zászlói csakhamar egészen a Vág folyónál lobogtak. 2

2. Harcok a kurucok ellen.

Az országban elhelyezett három reguláris gyalog-, három lovas ezredből és 38 század várőrségből álló császári sereg nem volt elég a nemzet szabadság- mozgalmának elnyomására, a bécsi kormány tehát