Leopold Antal: Ünnepi beszéd Szent Adalbertről (1914)

6

Az Ur megérintette Adalbertét. Mint szent Pált a damaszkuszi úton dicsőségének sugaraival elvakította és szelíd szemrehányásával megtérítette, amint szent Pétert egy fájdalmas tekintettel hódította vissza: úgy szent Adalbertét egy haldokló püspöknek panasz-szavaival ejtette a maga szolgaságába s tette meg apostollá. A püspöknek szem- födőjével betakarta előtte a világ hiúságát és megmutatta amögött a maga arcát, az Isten szeretetétől égő s a lelkekért szenvedő arcot.

Adalbert az Ur választott edénye lett, amelyben olthatatlanul égett az apostoli tűz, a hármas szeretet : az Ur Jézus Krisztus, az anyaszentegyház és a kereszt szeretete. Nem volt többé nyugta ezen a földön. Szenvedélyesen kereste az Ur dicsőségét, az egyház fölmagasztalását és a szenvedést.

1. Mint hajdan Illés próféta, Adalbert is támada,mint a tűz s égett mint a fáklya (Sir. 48, 1). Megkeresztelte őt az a Krisztus, aki előfutárának tanúsága szerint Szentlélekkel és tűzzel keresztel. (Máté 3, 11.) Megárnyékolta őt a Szentlélek, aki pünkösdkor tüzes lelkek alakjában szállt le és tüzes embereket nevelt.

Minden tettének rugója és végcélja Krisztus. Ezzel hasonlít össze mindenkit és megvet mindent ezen a világon őérette. Előkelő volt a származása. Apja Slavnik, az uralkodó cseh herceg után a leghatalmasabb úr volt Csehországban. Libice várában, ahol Vojtech fia, a későbbi Adalbert született, mint fejedelem uralkodott. Rokonságban volt a németrómai birodalom császáraival, a szász dinasztiával.-