Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

szobor körül, de ez túl közel volt a szoborhoz, ezért később elbontották. E látványos építkezések befejezése után megol­dódott a tér rendezése is. Még 1893-ban a vásáro­zók iszap- és sártengerre panaszkodtak, de a követ­kező év augusztusára már rendezettebbé vált a tér. Később asz­falt burkolatot kapott, amelyet 10 ezer korona kölcsönből fedeztek, s 1906. május 17-re ké­szült el. A piacon áruló gazdák ennek nem na­gyon örültek. Ugyanek­kor a pislákoló petróle­um, majd acetilén lám­pákat villanyvilágításra, ívlámpákra cserélték fel. Az aszfalt, s az új világítás egyaránt ked­vet csinált arra, hogy esténként és hétvégeken a tér korzóul szolgáljon a város polgárainak. Ezt így látta a korabeli tudósító: Sétáló polgári pár a 18. századból „Mióta a Széchenyi tér és a Kispiac aszfaltozva vannak, s mióta ívlámpák villamos fénye teszi vonzóbbá az esti sétát, azóta városunk közönsé­ge mindjobban látogatja a Széchenyi téri korzót, aminek nemcsak egészségügyi, de társadalmi nagy előnyei is vannak, mit fokozni, elősegíteni a hatóságoknak feladata [...ja járásbíróság és a 93

Next

/
Thumbnails
Contents