Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

szobor körül, de ez túl közel volt a szoborhoz, ezért később elbontották.

E látványos építkezések befejezése után megoldódott a tér rendezése is. Még 1893-ban a vásározók iszap- és sártengerre panaszkodtak, de a következő év augusztusára már rendezettebbé vált a tér. Később aszfalt burkolatot kapott, amelyet 10 ezer korona kölcsönből fedeztek, s 1906. május 17-re készült el. A piacon áruló gazdák ennek nem nagyon örültek. Ugyanekkor a pislákoló petróleum, majd acetilén lámpákat villanyvilágításra, ívlámpákra cserélték fel. Az aszfalt, s az új világítás egyaránt kedvet csinált arra, hogy esténként és hétvégeken a tér korzóul szolgáljon a város polgárainak. Ezt így látta a korabeli tudósító:

Sétáló polgári pár a 18. századból

„Mióta a Széchenyi tér és a Kispiac aszfaltozva vannak, s mióta ívlámpák villamos fénye teszi vonzóbbá az esti sétát, azóta városunk közönsége mindjobban látogatja a Széchenyi téri korzót, aminek nemcsak egészségügyi, de társadalmi nagy előnyei is vannak, mit fokozni, elősegíteni a hatóságoknak feladata [...ja járásbíróság és a

93