Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
A Rákóczi-szabadságharcot és a megtorlást követően csak 157 ház maradt a királyi városban, amelyből mindössze 6 volt kőház, s ebből csak egy kétszintes. A házakban 226 lakó élt. Közülük 8 nemes, 12 szenátor, 4 fertálymester, 89 városi polgár, 82 nem polgár, 9 várőrségbéli katonatiszt és 22 katona alkotta Esztergom királyi város lakosságát. A szabadságharcot követően ismét megélénkült a betelepülés a környékbeli falvakból és a német, cseh, morva területekről. Az új lakosság elsősorban a királyi városban telepedett le, s az új építkezések is a királyi város utcaképét tették városiasabbá. A Vízivárosban újjáépült a plébánia, a jezsuiták rendháza és hatosztályos gimnáziuma. A ferencesek is itt építették fel rendházukat. A királyi városban is építkeztek: Szent Anna tiszteletére építettek templomot. A királyi városban maradt rácok is igyekeztek önállóságukat megerősíteni A szabadságharcban elpusztult templomukat hitközségük által újra felépítették. 1711-ben a Vízivárosból kiűzött zsidók is menedéket kaptak 3 évre a Pozsonyi Kamara jóvoltából. Nagyobb részük a Szenttamáson telepedett le, de számosán laktak és kereskedtek ezekben az években a királyi városban is. Tevékenységük jelentősen fellendítette a város kereskedelmét, amelynek fejlődését mutatja, hogy 1720-ra már 4 országos vásárt tartottak: Gyertyaszentelő, Orbán, Magdolna és Mindenszentek napján. A vásárokra a helybélieken kívül főleg Komárom, Győr, Fehérvár, Veszprém, Vác, Szentendre iparosai, kereskedői hozták el áruikat. A kereskedelmet élénkítette, hogy kiépült a postahálózat Bécs és Buda irányába egyaránt. A lassan gyara6
