Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

regensburgi, bajor, szász, cseh, francia és velencei kalmárok egyaránt megfordultak.

Rendszeressé váltak az országos vásárok. I. Béla a heti vásár napját vasárnapról szombatra tette át, s a csalások megakadályozására az áruk mértékét és árát is megpróbálta szabályozni. Az átvonuló keresztes hadak is jó hatással voltak vásárainkra, mivel a gabona, bor, marha, bőr és vászon után nagy kereslet mutatkozott. Egy idő után a só-, bor-, bőr- és baromkereskedelem nagy része a zsidó és izmaelita kereskedők kezébe ment át.

Az árumegállító jogot III. Béla a káptalannak ajándékozta. Az esztergomi káptalan tarifa-kimutatásai szólnak arról, hogy mi mindent árultak itt. Disznó, juh, ökör és bárány voltak a legkeresettebb élőállatok. Az orosz prémek, a nyúl- és mókusbőr voltak a legkelendőbb portékák.

Az itáliai városokkal elsősorban az esztergomi latin kereskedők érintkeztek. Tőlük szerezték be a selymet, bársonyt és egyéb szöveteket, a híres velencei festett és fehér üvegeket. A német területek kereskedői is otthonosan mozogtak az esztergomi piacon. A vászonnak és posztónak Pest és Pozsony mellett Esztergom volt a legfontosabb piaca, amelyet a bécsiek is gyakran látogattak. Keleti fűszerek és szőnyegek, finom kelmék, keleti ötvösmunkák, bizánci kézimun85

Középkori vásár