Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

mindazok, akik a tér életéhez hozzátartoztak az elmúlt századokban.

Latinusok és udvarnokok

Esztergom az Árpád-korban királyi és érseki székhely volt, Magyarország első fővárosa. 1256-ig a királyi központ a Várhegyen található királyi vár volt, amelyet Szent István, Könyves Kálmán és III. Béla építkezéseikkel európai rangra emeltek. Szent Adalbert és a Mennybe felvett Boldogasszony tiszteletére építették a Várhegyen a székesegyházat, amelyet a kortársak „széptemplomnak" neveztek.

A várhegy alatt hasonlóan európai jelentőségű volt a kiváltságokkal, árumegállító joggal és útkény- szerrel rendelkező királyi város, amely az ország fővárosa lett. Megfordultak itt flamand, zsidó, velencei, frank, német és orosz kereskedők is, és sokan le is telepedtek közülük. Ennek az élénk városi életnek a központja volt a mai Széchenyi tér és környéke, az ország legjelentősebb árupiaca.

E térség északi részét királyi udvarnoknépek, később káptalani udvarnoknépek lakták. Az 1170-80-as években a vámjövedelmeket ugyanis a város a székesegyházi káptalannak engedte át, amely vámjövedelmek után a téren telkeket kapott.

A piactér déli oldalán volt a latin városrész. Belga, francia, vallon, olasz kereskedők éltek itt, akik távolsági-kereskedelemmel és ötvösséggel foglalkoztak. Ők voltak a városi magisztrátus tagjai is. II. Endre korától oklevél-kiállító és pecséthasználati joguk volt. A helyi ötvösművészet remekét, pecsétjüket, mind a

80