Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
Elemi tanodák a 19. században Esztergom vármegyében A 19. század elejétől a gazdasági és társadalmi életben egyaránt a megújulás jelei mutatkoztak, amelyek a művelődésben és az oktatásban is érezhetővé váltak. A magyar nyelv ügyéért az 1790-91-es ország- gyűlésen megkezdett érdemi munkálatok tették lehetővé, hogy 1806-ban kiadják a II. Ratio Educationist, amelyben több-kevesebb konkrétsággal megjelölték a népiskolai oktatás feladatait. Konkrét célként jelölték meg, hogy minden anyaegyházban kell lennie iskolának. Kötelezővé tették a 6-12 éves korú tanulók iskoláztatását. Minden helységben, faluban két osztálynak és egy tanítónak kellett lennie. Kisebb városokban két osztályt és két tanítót írtak elő. A tanítandó anyag lényegében nem sokat változott az 1777-ben kibocsátott Ratio Educationis óta.1 Célul tűzték ki az olvasás, írás, számolás, hittan, valamint az állampolgári kötelességek elsajátítását. Esztergom vármegyében az 1807. március 9-i közgyűlésen ismertették a „Kegyelmes királyi rendszabásokkal rendbeszedett, az ifjúság nevelését szolgáló" Ratiót.2 A II. Ratio Educationis megjelenésekor az elemi népoktatás helyzete nem volt kielégítő sem a vármegyében, sem Esztergom szabad királyi városban. Esz64
