Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

sen akkor, amikor 1893-ban egyesültek az Iparosifjak EgyesületéveI, amely önmaga nem volt jelentős erő. Nagy vonzerő volt, hogy a Katolikus Legényegylet önálló helyiséggel rendelkezett, ahol a kisebb rendezvényeit lebonyolíthatta. Nagyobb, jelentősebb összejövetelekre a nagy érdeklődés miatt a Fürdő termeiben került sor.

A rendezvényeken mindig nagy sikere volt az egyesületi dalárdának. A korábbi dalárdákat, s a még nem említett alkalmi énekegyütteseket nézve jelentős a száma azoknak, akik Esztergomban rendszeresen énekeltek.

1896-ban a tagság 87 főből állt, dr. Csernoch János kanonok elnöklete alatt. A titkára Neymayer (Neményi) Károly tanító volt. A reáliskola énekkarát is vezette, de működött a szenttamási Katolikus Polgári Kör titkáraként is. Hogy a város társadalmában milyen helyen állt a Katolikus Legényegylet, azt jól mutatja az 1896. évi házavatás is.

A földműves réteg művelődését szolgálta a Belvárosi Polgári Olvasókör. Ez az egyesület az 1880-as évek elején alakult egyházi irányítással és vezetés mellett. Az Olvasókör működésének alapját a könyvtár használata jelentette. Ehhez kapcsolódott a műkedvelő tevékenység, amely elsősorban arra szolgált, hogy önálló házat, jó könyvtárat szerezzenek maguknak. A Belvárosi Olvasókör motorja Tátus János volt. Nemegyszer ő állította színpadra a különböző darabokat, rendezte a műsorokat. A daloskörük nemcsak a műsorokban lépett fel, de az Olvasókör javára rendezett vigalmakon is szórakoztatta a közönséget. Elsődleges feladatuknak népdalok betanulását tartották,

60