Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
jogát mégsem kapta vissza. A községek első csoportjába „lefokozva" - élén a városi tanáccsal, a polgár- mesterrel - a vármegye fennhatósága alá került. Csupán 1929-ben kapott megyei városi elnevezést. Ekkor a városi tanácsot a polgármesteri hivatal váltotta fel. Az 1923-as kisebb módosításokat leszámítva ez maradt érvényben 1950-ig, a tanácsrendszer létrejöttéig. A legnagyobb változást a vármegye életében Trianon hozta, amelynek következményeként közel 25 községet csatoltak Csehszlovákiához. 1923-ban Komárom- Esztergom vármegyét közigazgatásilag egyesítették Esztergom székhellyel. A végső tragédiája az lett Esztergomnak, amikor megszűnt megyeszékhely lenni, és a hivatal 1950-52 között Tatabányára költözött. A rendszerváltás után ismét felmerült, hogy Esztergom kérje megyei jogú várossá nyilvánítását, amit meg is tett, azonban az 1990. évi LXV. törvény alapján megyei jogú város csak az lehet, amelynek lakossága meghaladja az 50 ezer főt. Mivel a város csak 30 ezer fő körüli népességű, a benyújtott kérelem nem járt sikerrel. A 2010. augusztus 20-i ünnepi testületi ülésen megismételte a város a kérelmet a következő indoklással: „Az esztergomi polgárok óhaja jogos, mert Esztergom a nemzeti egységet jelképezi. Itt született, keresztelkedett, itt lett király és itt halt meg Szent István. Itt volt az Árpád-házi királyok udvara, itt fogadták a követeket, itt tanácskoztak a külföld képviselőivel. II. András itt esküdött fel az 48
