Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
így szállók én is el nemsokára, te pedig így hajolsz majd utána annak a személyvonatnak, melyen utazom haza én, haza egyedül. Aztán csallak egy évig a feleségemmel, Te meg majd engem a szeretőddel. Ebből áll ki az ősz meg a tél. Csupa csavaros kibúvó. Csupa csalatás. De jövő ilyenkor hazamenőben, megint az ablaknál szeles időben, s pulóveremben illatod... Ugye csakis így? Ugye így? Ugye csakis így? így szállók, így hajolsz és így nézek, így mondom újból, hogy rákfrancos élet, és így hajol majd meg újra a szélnek az a jegenye, az az egy, az a hülye fa, az az egy, na, te hülye fa... 311
/
