Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
emberek járnak végig a pallón, odébb egy mező, éppen vihar után. Fehér pihetollból való híd reszket, ott vonul rajta apám, anyám, ott megy nagyapám, mögötte ham, csillog a pohár, szájukhoz emelik. A mutatóujj körmében lakik a dédnagyapám és ükapám, az asszonyoknak gerincem jutott, ott futnak végig déd és az ükanyám. Van még egy kis hely, ahol a bokám, ahol a bokám lábszárba fut, itt vetnek gáncsot, itt ülnek lesben hét öregasszony, hetvenhét unokám. Az első fénykép, látod, én vagyok és az asztalon borospohár. A második kép, nézd csak, én vagyok, csillog a pohár, a számhoz emelem. A harmadik kép véletlen lehet, pohárba töltök megintcsak én. Ez pedig mező, épp vihar után. Víg kirándulás. Négy éve lehetett. 307
/
