Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

kívül Olajos Lajos, Rosta József középiskolai tanárok, Simándi Béla újságíró, Lépőid Antal kanonok álltak vele szorosabb kapcsolatban. Betegsége utolsó idő­szakában dr. Schwarcz Pál és Rainer János orvosok ápolták. Nemcsak a közeli barátok, de a város vezetői is szeretettel fogadták őt. Meghívták az 1926-ban alakult Balassa Bálint Tár­saságba, ahol 1928. december 9-én tartotta székfog­lalóját az itt hősi halált halt katonaköltőről. 1934. augusztus 17-én ünnepséget rendeztek tiszteletére, ahol Versenyt az esztendőkkel című kö­tetéből olvasott fel. A következő évben a Vajda János Társaság jött Esztergomba. Ekkor Kárpáti Aurél elő­adása után Babits, Török Sophie, Szabó Lőrinc, Lackó Géza és Kosztolányi Dezső olvastak fel verseket. Ezen a napon Rédey Tivadar így jellemezte Babits költészetét. „Babits Mihály költészetének egyik jellemző vo­nása a kozmikus életszemlélet. Költeményeiben úgy érezzük, hogy Előhegy, ahol nyaralója áll, a világegyetem közepe. Ez még a hegyi idillszerű költeményeiből, amelyeket újabban ír nagyobb számban, kettes élet örömeit dicsérőkből is ki­érezhető. Ez a kitárulás, kozmikus életszemlélet ma divattá lett a költészetben, Babitsnál azonban ezt elhisszük, igaznak érezzük, mert mondaniva­lója közvetlen és meggyőző. Babits költészete, mondhatni, a korszellem Jóreménység-foka ak­kor, amikor a kor a humánum ellen fordul. Ennek szimbóluma az előhegyi kis ház. Erős kaptató után érünk csak fel, mint ahogy Babits költésze­294

Next

/
Thumbnails
Contents