Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

mét felmerült az egyesítés gondolata. Az első lépés ez ügyben az 1890. március 3-i képviselő-testületi ülé­sen történt. Felvetődött, hogy Simor János hercegprí­más, aki annyi kiváló intézménnyel ajándékozta meg a várost, sokat tehet az egyesítés érdekében is. A tervet a prímás örömmel fogadta, s a város ve­zetőit támogatásáról biztosította. Az előkészületeket Simor halála szakította félbe. Az egyesítés gondolata ismételten csak 1893-ban került a testület elé. Ekkor a város az új érseknek díszpolgári címet adományo­zott, s ő pártoló nyilatkozatot tett az egyesítés támo­gatására. Október 3-tól teljes lendülettel megkezdték az előkészületeket. Okulva az 1850-es évek kudarca­in, a királyi város először a társközségekkel beszélte meg elképzeléseit, s csak azután saját testületével. Dr. Földváry István főügyész részletes tervezetet ké­szített, amit eljuttattak a társvárosoknak is. A terve­zet megvitatásával először Szenttamás foglalkozott, s 1894. július 29-én tartott közgyűlésükön az egye­sítést elfogadták. Víziváros úgyszintén egyhangú lel­kesedéssel üdvözölte a javaslatot. Szentgyörgymező egyelőre csak elvben támogatta az egyesítést. Au­gusztus 9-én megtartott közgyűlésükön komoly felté­teleket szabtak. Követelték, hogy közlegelőiket külön használhassák, az úrbéresek részére külön irodát biz­tosítsanak, külön gazdát, hegymestert, postahivatalt, sertéspiacot és adópénztárt tarthassanak. 1894. szeptember 6-án ült le a négy helység, hogy elkészítsék feliratukat a belügyminiszterhez. A felter­jesztést Szentgyörgymező is aláírta, a fent ismerte­tett követelések betartása mellett. A belügyminiszter jóváhagyása 1895. január 13-án érkezett meg a vá­25

Next

/
Thumbnails
Contents