Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

ügyes-bajos dolgait a testület elé tárja. Az 1840-es tisztújító gyűlésen várnagynak választották, s neki kellett felügyelnie a hajdúkat (5 lovas, 18 gyalogos).30

Pathó Pál vagy a beosztottjaira, vagy a tisztségével járó társasági életre unt rá, mert 1841-ben „útbiz- tosi állásért esedezett", amit meg is kapott.31

Ezután gyászos év köszöntött rá. Meghalt apósa, majd június 29-én eltemette feleségét, s néhány napra rá (július 3.) 16 éves János fiát kísérte a temetőbe.32

Egy időre nem maradt más neki, mint az, hogy a hivatalt minél hívebben szolgálja. Amíg a megye kis- és nagygyűlései tartottak, a többiekhez hasonlóan Esztergomban szállt meg. így kerülhetett földijének a szőgyéni nemes Vargha László főszolgabíró özvegyének házába (ma: Kossuth L. u. 28.), ahol megismerkedett az özvegy hajadon lányával, Erzsébettel. Bármekkora is volt Pathó Pál úr bánata, hamar vigasztalódott. Éppen, hogy kitelt a gyászév, 1843. július 19-én feleségül vette Erzsébet kisasszonyt, s hogy a hozomány is meglegyen, Vargha Benedek főszolgabíró, a későbbi alispán „maga és testvérei nevében örökösen eladta" a Buda utcai házát Bakai Pál kanonoknak 8500 forintért.33

Ebből ezer forint illette a menyasszonyt, amit a házassági szerződésben rögzítettek, s Reviczky Pál vármegyei főügyész és Fabrinyi István vm. táblabíró, mint esküvői tanúk hitelesítettek.34

Az ifjú pár Szőgyénbe költözött, s ott élt a 195- ös számú házban Pathó Pál haláláig. Közben Pathó Pál urat a Pest, Buda és Bécs között épülő vaspályához nevezték ki rendtartónak. Neki kellett felügyelnie

271