Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
„A nem sikerült esküvő után kocsira ültünk, s neki indultunk az utazásnak: elmentünk Hont vármegyébe Tésára, hol is páratlan szívességű házi gazdánk az ottani földes úr Boronkay Lajos Szombatig nem eresztett el bennünket, az alatt meghordozott bennünket a környéken, többek között Szalatnyán is, az őszre pedig meghitt a Szitnyára (egy Seimecz melletti magos hegy) egy általa rendezendő mulatságra. Ha haza kerülök sokat tudok majd e kalandunkról beszélni. Azután lejöttünk Pestre. Ugyan szépen jártam, sem Vahot Imre sem SchedeI nincsenek Pesten Vasárnapra jőnek meg: megjártam volna ha rá jók támaszkodom.,rz6 A hoppon maradt tanúkat a reformnemzedék kiváló alakja, Boronkay Lajos karolta fel. Ő a család közeli rokona, a már említett Foglár Imre királyi kamarás özvegyét vette nőül, s vált tésai birtokossá. Mint jegyző és szolgabíró működött, s különösen kitűnt szónoki tehetségével. A szabadelvű szellem, s az örök ellenzékiség jellemezte. 1840-től főjegyző. Radikális nézetei miatt egy ideig visszaszorult a politikai élettől a konzervatívokkal szemben. Több figyelmet szentelt családjának, birtokainak, s még többet a szabadelvű eszméknek. 1848-ban kormánybiztosnak nevezték ki. Az ő dolga volt a tisztújítás és a hadsereg élelmezése is. A magyar sereget Világosig követte. A szabadságharc bukása után fogságba került, majd szabadulása után képviselő lett az 1861-es ország267