Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

jelentős ipari üzem nem jött létre, és sem a dunai, sem a vasúti kereskedelembe nem kapcsolódott be Esztergom, a város gazdasági elitje is megmaradt kisvárosi szinten. Nem beszélhetünk nagytőkésről vagy nagypolgárról sem. Ezt bizonyítják az 1870-től fennmaradt úgynevezett virilislisták, amelyeken a város legnagyobb adófizetői szerepeltek. A virilisek alkották a törvényhatósági bizottságok felét, míg a másik felét a választott képviselők tették ki.

Az esztergomi gazdasági elit elsősorban a középpolgári réteghez tartozott. Ezt legjobban az adóösz- szeg nagysága mutatja, amellyel felkerültek a listákra, s amely igen alacsonynak számított, hiszen 300 és 1200 korona között, általában pedig 400 és 800 koronás határérték között mozgott. A rangsorolás érzékeltetésére nem tartottuk célszerűnek olyan várossal összehasonlítani Esztergomot, mint például Eger, amely hasonlóan lemaradt a gazdasági versenyben. Sokkal inkább olyan várost hoznánk példának, mint Győr, amely szintén a vizek mellett fekszik, gazdasága és kereskedelme viszont fejlettebb volt, mint az esztergomi. Amíg Esztergomban 1200 koronás adóösszeggel az élvonalba lehetett kerülni, addig Győrben - főleg az 1910-es években - a virilislista legalja is 1300 koronánál kezdődött, s az élmezőny 4000 korona felett volt. Esztergomban a századfordulóig egykét fő érte el ezt az „álomhatárt". Az ipar gyengeségét is jól tükrözik a listák. A kisüzem-tulajdonosok a 40-70. hely között szóródtak, vagy csak a póttagok között kapaszkodtak meg néhány évre.

Nem sokkal jobb a helyzete a középpolgári rétegnek akkor sem, ha stabilitásukat, a virilisek közé való

23