Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

és a Szenttamáson éltek és adóztak. A megyei hivatalnokok birtokai a vármegye más településein feküdtek. A városi hivatalnokok és értelmiségiek nem rendelkeztek nagyobb vagyonnal. Mellettük a módosabb kereskedők és iparosok voltak a kultúra pártfogói.

Az 1867-es kiegyezés után Esztergomban is elültek a politikai viharok. Esztergom város történetének jelentős évszáma 1867. Ekkor ugyanis az önkormányzatát visszanyert vármegye és város együttes óhajára ismét szétválasztották az 1848-ban egyesített négy települést: Esztergom szabad királyi várost, Vízivárost, Szenttamást és Szentgyörgymezőt. Ennek következtében 1876-ban a királyi várost olyan intézkedés sújtotta, amely kihatott további fejlődésére is. Mivel lélekszáma a testvérvárosok leválasztása után alaposan csökkent, s nem érte el a 15 ezer főt, az 1876. évi 20. törvénycikk értelmében megfosztották törvényhatósági jogától. Ezért 1876 után Esztergom városának legfőbb politikai célkitűzése az volt, hogy történelmi múltjára hivatkozva ezt megpróbálja visz- szaszerezni. 1886-ban azonban reménytelenné vált a helyzet, mivel a 22. törvénycikkel a rendezett tanácsú város címet és jogállását végérvényesen megerősítették.

Ha nagy vonalaiban áttekintjük a város gazdasági életét, akkor egy törvényhatósági jogát vesztett, elkedvetlenedett településsel találjuk magunkat szemben, amely a 19. század első évtizedeiben szerzett lemaradását fokozatosan növelte, s a kapitalista fejlődés követelményeivel nem tudott lépést tartani. A Takarékpénztár betétállománya nőtt ugyan - a be19