Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Ezt az egyesítést már korántsem fogadta olyan egyértelmű lelkesedés, mint az 1848-ast. A Víziváros közönsége tiltakozott Jagasicsnál, s azt nehezményezte, hogy az egyesítést a királyi város indítványozta, s nem értesítette a községeket.

A közigazgatási egyesítés 1850. október elsején történt meg, amikor Jagasics Sándor királyi biztos rendeletben közölte Takáts István főpolgármesterrel, hogy a „pest-budai miniszteri bizottságnak 11474. sz. kelt intézménye következtében Esztergom város a szomszéd Szenttamás, Érsek Víziváros és Szentgyörgymező városrészekkel együtt egy a megyei főnökség alatt álló közigazgatási járássá alakít- tatik át". A járás tisztviselője a polgármester lett. S hogy milyen felemás volt ez az egyesítés, az kiderül a leirat további szavaiból, amely kimondja, hogy köz- igazgatási tekintetben a kir. város és a szomszéd mezővárosok között a sorompók megszűnnek, a magán vagyoni ügyekben az önállóság megmarad. A tiltakozások csak 1853-ban zárultak le. Ekkor a megyefőnök közölte a községekkel, hogy az egyesítésre felsőbb hivataloktól utasítást kapott, s ezt az 568/1853-as számú rendeletében véglegesen végrehajtotta. Ez az alkotmányos idők kezdetéig érvényben volt.

Az említett rendelettel igazán mégsem tudták az egyesítést megvalósítani, mert igaz ugyan, hogy közigazgatásilag egy járást alkottak, de nem voltak egyenrangú felek, mint egyéb járások községei.

1861-ben az alkotmányos élet megindításának első teendője volt a törvényhatóságok helyreállítása az 1848-as törvények, rendeletek szellemében. Első közgyűlésüket január 10-én a királyi városban tartot15