Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A királyi város is tovább terjeszkedett. 1747-ig a mai Kossuth Lajos, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Deák Ferenc utcák épültek be az Eszperantó utca vonaláig. Ekkor még a városon kívüli rész az ún. suburbium acervis a mai Eszperantó és Árok utca között húzódott. Ekkorra 5 fertályt találunk a királyi városban, amely 512 házat foglalt magába. A közigazgatás könnyítése végett rendszerint száz házanként új fertály volt, amelyet a fertálymesterek igazgattak. 1769-re a keleti domboldal aljában új utcák sora épült. A mai Besze János, Petőfi Sándor utcákba költöztek a szegényebb földművesek. Ebben az eltelt 30 évben szintén földművesek vályogkunyhói épültek a tabáni városrészben a város délnyugati oldalán. Ekkor már ez volt a suburbium acervis, amely a mai Árok utcától a szérűskertekig terjedt. Az 1770-es években népesült be a délkeleti oldalon az úgynevezett Terézváros. Itt elsősorban módosabb gazdák, fuvarosok építkeztek. A királyi város lakóházainak száma 623 volt. A 19. század elején épült be a mai Angyal utca és Hősök tere közötti terület a szekeres gazdák barokk házaival.

Az említett városrészek házait és tulajdonosait vette számba Eperjessy István 1777-ben. Eperjessy a Magyar Királyi Kamara megbízásából készített mérnöki felmérést a városban.

A 18. század folyamán 1519-en nyertek polgárjogot a szabad királyi városban.

A századfordulón és a 19. század első évtizedeiben is tovább folytatódott a város polgárosodása. 1802 és 1824 között újabb 514 polgárral gyarapodott a város. Az ebben az időszakban polgárjogot nyertek

9