Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Hasonlóan kiéleződtek a választási küzdelmek az 1878-as évben. A várost és a vármegyét is közelről érintette Bosznia-Hercegovina megszállása, ahova a helyi 26-os gyalogezredet is mozgósították, s a hadkötelesek nagy részét is behívták. Ebben a feszült politikai helyzetben zajlottak a választások, ahol Horánszky Nándor ügyvéd és Pór Antal kanonok csaptak össze szóban és írásban egyaránt. A választási események nagy része is a téren zajlott. Hiába hangzottak el a legválogatottabb választási beszédek, és jelentek meg gyalázkodó dalok és gúnyversek Pór Antalról, ismét ő került ki győztesen a küzdelemből.

1886. augusztus 8-án népgyűlés volt a Széchenyi téren, amelyen ezrek vettek részt. Témája az Edelsheim-Janszky-féle kérdés volt, vagyis az, hogy a közös hadsereg magyar nyelvű legyen. A szervezők között voltak Schwarcz József, Lieb József, Szóda Imre városi polgárok. Beszédet mondott Schwarcz József és Beliczay Gyula. A gyűlés után ebéden vettek részt a Három Szerecsen Vendégfogadóban.

Az 1878. évihez hasonló kemény küzdelem csak az 1887-es évi júniusi választásokon bontakozott ki. A két rivális Polónyi Géza és Horánszky Nándor voltak. Polónyi Géza mint a Függetlenségi Párt jelöltje 1887. május 22-én beszédet tartott a Széchenyi téren. Híveinek megszólalása sem volt mentes személyeskedésektől és rágalmaktól.

„Polgártársak! A kormánypárt lapjában, a Nemzetben olvassuk, hogy Horánszky Nándor úr, már ezelőtt három évvel is a büntető törvénykönyvbe ütköző módon jutott az esztergomi képviselőség107