Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

lakosok tudomására hozni, hogy az elmúlt testületi ülésen milyen rendeleteket hoztak a városatyák. Fontos feladat jutott a lámpagyújtogatóknak, akik végigjárták a tér és a város utcáit, s esténként meggyújtották, majd reggelente eloltották a lámpákat.

Elsősorban a 19. század második felében tűntek fel a hordárok, akik az utasok poggyászait szállították kis kocsikon a gőzhajóállomásra és a vasútállomásra.

Bár az 1820-as évek elejétől jól szervezett polgárőrsége, majd csendőrsége volt Esztergomnak (a téren volt a laktanyájuk), a boltok tulajdonosai mégis jobbnak látták, ha a betörők és tolvajok ellen fizetett éjszakai boltőröket tartanak, akik egyben a tűzre is vigyáztak.

A 19. század első felében súlyos gondot okozott a koldusok és csavargók helyzete, akik főleg a templomok környékén, s olyan központi helyen kéregettek, mint a Széchenyi tér. Az 1820-as évekre számuk oly mértékben megnőtt, hogy már terhére voltak a tisztes városi polgároknak. Ezért 1825. december 12-én ösz- szeült a vármegyei tisztikar, és igen szigorú rendszabásokat hozott a koldusok, csavargók és gonosztevők megfékezésére. Ezek a rendszabások voltak érvényben a 19. század első felében. 1841. december 2-án Galántai Fekete Mihály kanonok vezetésével létrejött egy választmány, amely anyagi megoldást kínált a házankénti koldulás megszüntetésére.

A házankénti koldulás megszüntetését csak úgy látták megvalósíthatónak, ha pénzbeli adományokkal segítik a koldusokat, szegényeket, s azok nem lesznek rászorulva a kéregetésre.

99