Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

Nem valószínű, hogy Vazul kicsapongó életet élt volna. Sokkal inkább a trónutódlás szempontjából jelentett veszélyt. Mihály családjában nem volt annyira erős a nyugati kereszténység iránti elkötelezettség, mint Istvánéban. Vazul neve után egyenesen a görög egyházzal való kapcsolatukra lehet következtetni. István rendjével szemben Vazul oktalan magatartást tanúsított, nem pedig az elvárt lojalitást. István fejében valószínűleg megfordult a gondolat, hogy Vazulból nevel örököst — aki ekkor 35-40 éves lehetett —, de rangon aluli házassága és a kereszténység iránti elkötelezettségének hiánya miatt elvetette a gondolatot. Másokban is felmerült a lehetőség, azokban a főurakban, akik nem nézték jó szemmel az új rendet. Közülük többen az udvarban szolgáltak, a régi törzsi arisztokrácia képviselői, akik fejet hajtottak István hatalma előtt, de a trónörökös halála felcsillantotta a reményt, hogy Szent István halála után visszatérhetnek az ősi rendhez.

Vazul, aki Árpád véréből származott, a szeniorátus ősi jogán elfoglalhatta volna a trónt. Azzal, hogy fiakat nemzett, megfelelt az alkalmasság kritériumának is. Bizonyosan nem Vazul szervezte az István elleni merényletet, ő csak királyjelölt volt. Az ellenzék valószínűleg meg akarta várni a király természetes halálát, azonban Orseolo Péter felbukkanása megzavarta terveiket. A királyi pár egyre inkább fiaként kezelte a velencei ifjút. István hamarosan kinevezte testőrségének kapitányává, mely tisztséget korábban Imre herceg viselte. Egyre többször került szóba Péter trónra jelölésének kérdése, míg végül István négy főembere merényletet szervezett a király ellen, melynek részletes leírását István kisebbik legendája őrizte meg.65

Az összeesküvők elhatározták, hogy egyikük behatol a király ágyasházába, és karddal meggyilkolja az alvó királyt. Már

65 Kisebbik legenda. IKE 116. o.

98