Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A Krónikában említett felövezés tehát többet jelent annál, mint hogy a hadba induló István kardot kötött. A karddal felövezés által, István a kereszténység útjára lépett, ország védelmezője lett, Koppány és a vele tartó főurak pedig a kereszténység ellenségei. A későbbiek során a Koppány elleni háború egyenesen a pogányság elleni harc szimbóluma lett. A győzelem után megkezdődhetett az egyházszervezet kiépítése, mely a legfontosabb feltétele volt az önálló államiság elismertetésének a nyugat felé.

Míg Géza idejében részben még működtek a nagyfejedelemség idejéből megmaradt kapcsolatok a fejedelmek között, addig Koppány legyőzése után ezek a szálak elszakadtak. István ura lett a pannóniai részeknek, de a Dunától keletre fekvő vidék urai gyanakvással figyelték és inkább az erdélyi Gyula körül csoportosultak. István hatalma ekkor a nyugat segítségétől függött. III. Ottóval a 991-95-ös bajor-magyar háború idején megkötött szövetség fűzte össze, a szomszédos Bajorország támogatására pedig felesége révén számíthatott. Istvánnak nem volt más választása, mint alkalmazkodni a Német-római Birodalomhoz. Ezért a legfontosabb feladat a keresztény térítés volt.

Önálló püspökség nélkül István országa a keresztény egyház szempontjából missziós területnek számított volna. így 997 után a salzburgi érsekség vagy a passaui püspökség tovább folytathatta volna versengését a magyar egyház megszervezésének jogáért. István azonban Szent Adalbert támogatásával képes volt megszervezni az első püspökségeket. A püspökség létrejöttének alapfeltétele volt, hogy rendelkezésre álljon az a jól képzett papi állomány, amelynek tagjaival be lehet tölteni az egyházi hierarchia egyes posztjait. Ennek bázisát egyrészt a pannonhalmi monostor jelentette, ahol Adalbert tanítványai telepedtek le, másrészt azok az egyházi

61