Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

István és Gizella házassága

995-ben meghalt Civakodó Henrik, ezzel a renitens Bajorország is visszatért III. Ottó birodalmába. Civakodó Henrik fia, a későbbi II. Henrik császár nem kívánt riválisa lenni az ifjú császárnak. Ottó érdekei pedig azt diktálták, hogy a házasság dinasztiális kötelékein keresztül ne csak megpecsételje a békét, hanem szilárd köteléket hozzon létre a magyar fejedelemség és a birodalom között. A házasság gondolata valószínűleg 995-ben vetődött fel, amikor a bajor-magyar háborút lezáró béketárgyalások zajlottak. Ekkor találkozhatott az ifjú István, Henrik herceg húgával, akiről már hallhatott a magyarokról nevelőjétől, Szent Wolfgangtól, a 972-es magyarországi térítés egyik főszereplőjétől. A házasság valószínűleg Szent Adalbert diplomáciai képességeit dicséri, aki 995-ben érkezett ismét az országba, hogy a béketárgyalásokat előkészítse. Gizella így lett a béke és a keresztény Európába való beilleszkedés záloga, vagy inkább túsza mint arra a neve alapján a XI. századi krónikás Béna Hermann is utalt. (Geisel - túsz, kezes, zálog).

Gizella személye jelzi azt a rangot, melyet Géza és István vívtak ki maguknak mint a Német-római Császárság szövetségesei. Gizella a családfáját egészen Nagy Károlyig tudta visszavezetni, és még a biránci udvarral is rokoni kapcsolatban volt. A házasságkötésre valószínűleg 996-ban kerülhetett sor.

Az ifjú pár ezután Nyitrára költözött, mely valószínűleg már a bajor-magyar háború idején is István székhelye volt. Gizellával népes kíséret érkezett: papok, mesteremberek és katonák. Alig néhányuk neve maradt fenn a forrásokban, ami valószínűleg annak tulajdonítható, hogy többségük István halála után Gizellával hazaköltözött Bajorországba. A XIII.

52