Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

fokozottabb kopása annak tudható be, hogy az eleve vékonyabb hegy könnyebben tompul, lovas küzdelemben pedig főleg a penge alsó szakasza gyakrabban éri el az ellenséget.

A markolat elefántcsontból készült szerelvényein szintén kopásnyomok láthatók. Fettich szerint: „A markolatgomb és ellenző kopásai minden kétséget kizáróan tanúskodnak arról, hogy a kardot hosszú ideig, legalább is több évtizeden át, oldalon viselve, állandóan használták. A kopások e viselés következtében a rajta pihenő kéztől erednek. Csakis az ilyen viselés mellett állhat elő az ellenző végeinek és a gombnak fölülről jövő egyöntetű lekopása. ” Bizonyosan gyakran keresett biztos támaszt a „Szent jobb” a markolat sima elefántcsontján, és ha kellett, nem késlekedett előreszegezni a hegyes pengét.

A kard készítésének pontos helyét nem lehet megállapítani, főleg, hogy a penge és a szerelés máshol készült. A penge vércsatornájában látható csiszárbélyeg Fettich szerint nem eredeti, Ulfberth-gyártotta pengét jelez, hanem jó minőségű későbbi utánzatot, mivel Ulfberth 900-950 között dolgozott a Rajna vidékén, így tőle 1000 körül, a kard készítésének feltételezett idején már nem származhatott a penge. Véleményem szerint egy ilyen különleges fegyvernél ez a néhány évtizedes időeltérés nem lehet kizáró ok, inkább arra utalhat, hogy a fegyverkovács halála után a híres és rendkívül drága penge egymagában is igazi fejedelmi ajándéknak számíthatott. Akard pengéjébe ütött ULFBERTH vagy INGELRI felirat rendszerint frank földön készült pengére utal.

Ezek a kardok a kor legjobb minőségű fegyverei voltak, nem véletlen, hogy Nagy Károly megtiltotta a kivitelüket, Kopasz Károly pedig a zárlat megsértőjének még a halálbüntetést is kilátásba helyezte. Nagy Károly tilalma egyaránt vonatkozott a keleti és az északi irányú kereskedelemre, vagyis az avarokat és vikingeket egyaránt sújtotta. A korlátozásra

50