Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

Iádhoz tartozott. II. Ottó az ő segítségével akarta korlátozni a Civakodó Henrikkel szövetséges Premyslek hatalmát úgy, hogy a 982-ben megüresedett prágai püspökség élére őt nevezte ki. Adalbert ekkor visszatért Prágába, majd 983 nyarán Veronába ment, ahol elnyerte az invesztitúrát a püspökségre. A kedvező helyzetet azonban megváltoztatta a császár halála. Nem volt kétséges, hogy Civakodó Henrik hatalomra kerülése a Premyslek győzelmét jelentené, esetleg a püspöki széket is elveszíthetné. Adalbert számára a szomszédos Magyar- ország potenciális szövetségest jelenthetett és ebben a kérdésben találkozott Willigis érsekkel a szándékuk, aki fel akarta újítani az elhanyagolt magyar kapcsolatot. Adalbert valószínűleg nem egyenesen Prágába ment, hanem először felkereste Géza udvarát. Felháborodva tapasztalta, hogy a 972-ben meghonosított kereszténység ekkorra asszimilálódott a magyarság ősi hitével és a torz vallás már alig hasonlított Jézus hitére.

Géza hajlott a szövetségre, hiszen neki is problémát jelentett az agresszíven terjeszkedő Bajorország és Csehország. A tárgyalások záróakkordja lehetett Géza fiának, Vajknak a megbérmálása, amit a frissen avatott püspöknek immár joga volt megtenni. A magyar krónika szerint a bérma-kereszt- apaságot Sanseverinói Deodatus gróf vállalta magára, aki Itáliából kísérte el a püspököt. A kutatások kimutatták, hogy a Sanseverinóiak csak évszázadokkal később tűnnek fel Magyarországon, azonban ez nem zárja ki, hogy Adalberttel érkezett egy itáliai nemes, aki István nevelője lett. A fejedelem valószínűleg csak egy diplomáciai aktust látott a dologban, azonban az akkor 8 éves Vajk lelkileg is közel került a püspökhöz.

A magyar fejedelem persze nem tőlük értesült először a Német-római Birodalom, számára kedvezőtlen változásairól.

27