Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
ben. A zsákmány persze nem csak a közvetlen ellátást szolgálta, sokkal inkább mint csereáru jelent meg az arab kereskedőkkel folytatott vásárokon. Nem véletlenül alakult ki az a kedvező kép az etelközi magyarságról, mely arabok leírásaiból tárul elénk, ugyanis eleink szállásai kedvelt célpontjai lehettek a kereskedők karavánjainak. A zsákmányolt holmik kereskedelmi forgalma, persze csak töredékét jelentette a jövedelemnek, ami a ló és szarvasmarha kereskedelemből beáramlott. Természetesen ez nem zárja ki, hogy őseink földműveléssel is foglalkoztak, azonban a mezőgazdasági termékek beszerzésénél a távolsági kereskedelemnek és a szlávokra kivetett élelmiszeradóknak sokkal nagyobb szerepe lehetett. 895-ben Bizánc szövetségeseként harcoltak a bolgárok ellen. A bolgárok azonban szövetséget kötöttek a besenyőkkel, hogy azok pusztítsák a magyar szállásterületet. így kezdődött az a magyarság életében hatalmas jelentőségű események sorozata, melyet honfoglalásnak nevezünk. A besenyő támadás az etelközi szállásterület elhagyására kényszerítette a törzseket, míg hosszas vándorlás után végül a Kárpátmedencében találtak új otthonra. Népünk tudatában azóta is mint katasztrófa maradt meg az esemény emléke. Mai ésszel a katasztrófát leginkább népirtásként tudjuk felfogni, szinte egy magyar genocídium jelenik meg előttünk, mely szerint az űj hazába egy menekülésben megfáradt és az átélt borzalmaktól megtört magyarság érkezett volna. Az esemény tragikus voltát nem vonhatjuk kétségbe, azonban mibenlétét érdemes alaposabban megvizsgálni. A besenyő támadás nem érhette egyidejűleg a teljes szállásterületet, már csak azért sem, mivel a szállásterület peremét széles gyepű biztosította, ami védelmet nyújtott a meglepetésszerű támadásokkal szemben. Inkább folyamatos por14
