Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

A KOR EURÓPAI VISZONYAI 919-ben a német trónt a szász dinasztia foglalta el, de nem valószínű, hogy magyarhonban ennek bárki is nagy jelentő­séget tulajdonított volna. Nem gyanította senki még akkor, hogy a szász uralkodók neve szorosan összekapcsolódik majd azzal a folyamattal, mely a magyarság életmódváltását hozza magával. I. (Madarász) Henrik elődeivel ellentétben nem a hatalo­mért versengő hercegek ellen akart küzdeni, hanem a biro­dalom külső ellenségei ellen igyekezett elnyerni a támogatá­sukat. Elutasította, hogy a mainzi érsek felkenje és megko­ronázza, ily módon függetlenítette magát az egyházi befolyás­tól. A kitűzött célját e nélkül is elérte, mivel a hercegek elis­merték a hatalmát. Politikai intelligenciája remek katonai képességekkel párosult. 933-ban Riadénál sikerült szétszór­nia egy jelentős létszámú magyar kalandozó sereget. 936-ban Madarász Henrik meghalt. Tizennyolc éves ural­kodása stabilizálta a birodalmat. Az uralkodói székben 2^ éves fia, Ottó követte, aki katonai nevelést kapott, nem volt művelt, nem tudott latinul, sőt, egyáltalán írni sem, olvasni is csak később tanult meg. Apjával ellentétben uralkodását az­zal kezdte, hogy felszenteltette és megkoronáztatta magát. Az Aachenben lezajlott szertartás a Karoling koronázások megújítását célozta. A frank, sváb, bajor és lotharingiai herceg hűségesküt tett, de szimbolikus gesztusuk egyáltalán nem jelentett tényleges alávetettséget. A hercegek hamarosan belháborút robbantottak ki, mely 955 májusában Ottó győ­zelmével végződött. Eltűnt a törzsi hercegek függetlensége, a király közvetlen családtagjai közül, maga nevezte ki a her­cegeket. 11

Next

/
Thumbnails
Contents