Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

óriási eltérés mutatkozott. István az új típusú haderő felállítását nyugati kiképzőkkel, de magyar bázison kezdte meg. Jól tudta, hogy a nyugati vitéz alkalmazása jó esetben is csak 20 évre jelent katonát. A fegyveres hospest vagy birtokon kell letelepíteni, vagy a királyi seregben pénzen tartani. Ha megsebesül vagy kiöregszik, többé nem hadrafogható. Ez a fajta haderőfejlesztés erős gazdasági hátteret kívánt, és mindig ki volt szolgáltatva a külföldi emberutánpótlásnak. István vármegyéiben jól működött a katonai infrastruktúra, de négy évtized kevésnek bizonyult a magyar bázisú nehézfegyverzetű lovasság kineveléséhez, amihez nagyban hozzájárulhattak az ellátási nehézségek és a gazdasági háttér hiánya.

Péter a rövidebb utat választotta. Az ország gazdasági lehetőségeit meghaladó mértékű haderőfejlesztésbe kezdett. A vármegyék magyar ispánjait leváltotta és a tisztséget az újonnan betelepített itáliai és német vitézeknek adta. A Képes Krónika tömören fogalmaz: „Magyarország nemeseit megve- tette." — Valószínűleg nem volt elégedett a magyar ispánok katonai teljesítményével. A szükséges pénzt mindenáron kisajtolta az országból. Először új pénzt veretett, csakhogy ez inflációhoz vezetett és „nagy drágaság következett”, azután újabb adókat vetett ki, végül pedig elvette az özvegy Gizella királyné vagyonát is. Ez utóbbival megszegte esküjét is, melyben megfogadta Szent Istvánnak, hogy Gizella javaihoz nem nyúl.

Péter kiváló katona volt, amit legjobban 1064-es elfogatá- sának története bizonyít. Vata lázadói elől ugyanis először Fehérvárra, majd nyugat felé menekült. Itt feltartóztatták, és András követe rávette, hogy térjen vissza Fehérvárra. Péter beleegyezett, ám Zámolyon észrevette, kísérői foglyul akarják ejteni, hogy megkötözve vihessék a herceg elé. Kísérőivel bevette magát egy udvarházba, és három napig vitézül har101