Walter Gyula: Szent beszéd (1890)
29 ■ásás h ».mSajnos, de elérkezettnek mondhatjuk az időt, midőn ugyancsak emlékezetünkben kell tartanunk szent Péter szavait: «Józanok legyetek és vigyázzatok! Mert ellenségtek .... körüljár ..........Erős hittel álljatok e llene.»1 Ha azonban bővebb figyelmeztetést óhajtanánk, szólaltassuk meg e padokból az ősök szellemeit, kik e mai fogadalmi napot is elhatározták és hallani fogjuk amaz intésüket: «Őrizzétek meg gondosan a hit drága szent ajándokát, mert egyedül ez képes az emberi lelket az élet küzdelmeinek tömkelegéből az édes meg- nyugvás boldogító honába vezérelni.» Kérdezzük őket, mily magatartást ajánlanak életünk folyamára és bizonyára óva fognak inteni leginkább a vallás iránti közöny ellen, figyelmeztetvén, hogy ez azon nagy lelki baj, mely aláássa a szülői és gyermeki szeretetet, az alattvalói és élettársi hűséget, az elöljárói lelkiismeretességet, szétszakgatja a legszentebb társadalmi kötelékeket és tág kapukat nyit a gonoszság és bűn legkülönbözőbb nemeinek. Figyelmeztetni fognak bennünket, hogy mitsem törődve az emberek ingatag nézeteivel, csalékony érveléseivel, állandóan az égre függesszük tekintetünket, arra építsük minden reményünket, mert a próféta szavai szerint is: «Áldott ember, ki az Úrban bízik és ki- / nek bizalma az Ur.»2 Serkenteni, buzdítani, lelkesíteni fognak bennünket az ég dicső Királynőjének, a szeplőtelenül fogantatott sz. Szűznek, mint azon hatalmas közbenjárónak állhatatos tiszteletére, ki szószólása által nemcsak őseinkről 1 I. Pét. y. 8. 9. 2 Jeremiás. XVII, 7.
