Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Csolnok környéki bányászat 71 463 m-es lejtősaknát hajtottak és azt december 19-én összelyukasztották az aknával. 1936-ban jelentkeztek az első úszóhomok betörések. 1939-ben áttérnek az omlasztásos frontfejtéses művelésmódra. 1940 végéig a szellőztetést XIII. lejtaknához csatlakozva oldották meg. 1941. A Ny-i alapvágatot 16 nP/p-es úszóhomok betörés árasztja el. 1943. december 20. XII-es akna tervszerű elárasztása. December 30-án a víz átfolyt a Ny-i mezőbe a — 55 szinten. A vizet emelték. 1944. május 3-án a K-i mezőbe is áttört a víz, — 57 m-es szinten torlasz képződött, amely elzárta a menekülés útját. A bentrekedt 9 bányász — feltehetően gázmérgezésben — meghalt. 1951—52 között az aknát (XII-es aknával egyidőben) víztelenítik, a művelést folytatják. 1960. április 1. IX-es, XII-es, XIV-es aknákat Boró- kási bányaüzem néven egyesítik. Júniusban feltárják a K-i mezőt. Acéltámos kamrafejtésmódot vezetnek be. Az 1-es szinti légvágat kihajtásával megtörténik a két különálló légosztály kialakítása. 1961. május 31. Sújtólégrobbanás (a K-i mező — 134 szinti feltörésben) okoz egy halálos és két súlyos kimenetelű balesetet. A XXII/a ereszkét meghosszabbítják és a „B”- ereszkét kikapcsolták a szállításból. 1962. A K-i mező peremi részein a Il-es telepet fejtik, a —47 szint környékén pedig a kiékelődött telep esetleges folytatását kutatják. Az aknamező ÉNy-i szárnyán megkezdték a tárópillér iszaptömedékes fejtését. A tömedékelés löszös homokkal történt, miközben kísérleteket végeztek a lösz vegyszeres kezelésére. 1963. Az aknamező K-i szárnyán a Borókási és a K-i ereszke összelyukasztását célzó — 165-ös szinti vágatban három alkalommal kaptak úszóhomok-betörést. A K-i határ mentén előkészítik az I-es telep fejtését. (— 133-as szinten). A Ny-i területen (ahol csak II. telep van meg) É-i irányú, határon kívüli kutatást végeztek a Magos-hegyi felvetőig. A Il-es telepet műre- valónak találták. XII-es aknai tárópilléreket fejtik (iszapolással). 1964. Összelyukasztják a Borókási és a K-i ereszkét (de az a vízdús homokbefolyás következtében ismét elfulladt a — 165 szinten). Megkezdik a D-i sikló újranyitását és a D-i terület feltárását. 1965. A K-i mezőben a Borókási ereszke üzembehelyezésével megindul a levetett terület intenzív fejtése az I-es telep —138 szintjén. Még az év folyamán megindul a II-telep fejtése is a —133 szinten. Ny-i mezőben a VH-sikló vágatpillérének visz- szafejtését végezték. A D-i mezőben a +40 és a +58 szinti kutatások improduktívnak bizonyultak. 1966. A K-i levetett területen megkezdik az elvékonyodott (1,2—2 m vastagságú) II. telep művelését acél-(ValentJ-támos biztosítású frontfejtésekkel. A Ny-i bányamező művelését december 31-re befejezték. A D-i sikló pillérét visszafejtették. 1967. A művelést a — 172 és a — 165 szinteken folytatták. A — 172 szinten az I-telepben acéltámos omlasztásos frontfejtést indítottak. Megkezdték a mező DK-i határán a — 20 szinti II-telep feltárását. 1968. A művelés elsősorban a — 172 és a — 111-es szintek között folyt. Lefejtették a — 111-es és a - 165-ös szintek között bentmaradt Il-es telepi pillért. A korábban tűz miatt benthagyott pillér fejtésénél az omladékot nátrium hidrokarbonát- tal szórták be. Az eljárás hatásos tűzmegelőzésnek bizonyult. Folytatták a -Il-es és —20 szintek közötti kutatást. Az üzem termelésének döntő többségét frontfejtésből szállították. 1969. A —172 szinti műveleteket az év folyamán befejezték, feladták a Borókási ereszkét és a IX-es siklót. Megkezdték az I-es lejtakna-pillér I- és Il-es telepének egyidejű — eltolt fronthomlokkal való — lefejtését. A párhuzamos fronthomlokok közötti ideális távolságot a kísérletek alapján 35—40 m-ben határozták meg. A -11 és a — 20 szintek közötti terület (DK-i határmenti terület) lefejtése csapásmenti omlasztásos frontfejtéssel történt. 1970. IX-es akna a kimerülés időszakába került. Az I-es lejtakna pillérét fejtették és megkezdték a függőleges akna pillérének fejtésre való előkészítését. Július 7-én & XII-es aknai vízbetörés következtében az akna elfulladt. Az elfulladás idején az aknamező 500,7 t/nap széntermelést képviselt, 1,690 t/m teljesítménnyel és 283,06 Ft/t önköltséggel. Az üzemrész létszáma 371 fő volt. Összes szénvagyona 481 Et, kitermelhető szén- vagyona 450 Et, 1,3—1,5 közötti rentabilitással. IX-es akna külszíni létesítményeit felszámolták, az aknát betömték. XII-es akna 1937. december 6-án kezdték meg XII-es akna mélyítését a IX—XIV-es aknák alatti alsó eocéntelep művelésére. Az akna 1939-ben érte el a — 168 m-es szintet, a — 163 szinten képezték ki az aknarakodót. 1940. április 22-én az alagutat a külszínig meghosz- szabbítják, az aknaudvart bekapcsolják az alagútrendszerbe. December 29-én az aknát és az alagútból indított lejtősaknát összelyukasztották,
