Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)

A jövő lehetőségei

59

nasz. Bányáink rekonstrukciójának elmaradása azonban a „fokozott igénybevétel” lehetőségét igen alacsony szintre szorította. Dorog ma mindössze 3—3,2%-át szállítja a mélyművelésű bányavállalatok teljes termelésének, holott e vállalatok között (Borsod és Mecsek után) a harmadik legnagyobb földtani szénvagyonnal rendelkezik. A mélybányászat földtani készletének 12,1 %-a, a kitermelhető készletnek 8,6 %-a medencénkben fekszik — nagyrészt kihasználatlanul. E szénvagyonnak ugyanis mindössze 3,6%-a fejthető jelenlegi bányáinkból. A felsorolt számok érzékeléséhez elég tudnunk, hogy a medence jelenlegi termelése mellett a földtani szénvagyonunk 680 évig, kitermelhető készletünk 402 évig volna elegendő, tehát ha széntermelésünket a jelenlegi mennyiség négyszeresére növeljük — amit a népgazdasági és a saját érdekeink is egyaránt követelnek —, akkor is egy évszázados jövő áll még a dorogi bányászat előtt.

Ma azonban két bánya három mezejére korlátozódik széntermelési lehetőségünk úgy, hogy az adott feladatok mellett működő bányáink szénvagyonának igénybevétele az optimálisnak 180 %-a. Ilyen adottságok között a széntermelési terv teljesítése rendkívül bizonytalan, olyan erőfeszítéseket kíván, amely már közelíti az emberi tűrés végső határát.

Mindezt pedig az önhibájukon kívül és szándékuk ellenére ilyen helyzetbe hozott dorogi bányászoknak annak tudatában kell elviselniük, hogy a medence hatalmas mennyiségű és kiváló minőségű szénkincse követelőén kínálja az új akna telepítésének legnagyobb előnyeit: a jó minőséget, a viszonylag kedvező beruházási és üzemeltetési költségeket, a gyors megvalósítást, a viszonylag gyorsan visszatérülő befektetést.

Sokszor és régóta hangoztatott megállapítás, hogy a Dorogi Szénbányák további létének feltétele a termelőkapacitás bővítése. Ennek útja pedig a Lencsehegy II. bányaüzem megnyitása.

A bányanyitás első tervtanulmányát 1970-ben dolgoztuk ki és terjesztettük fel elbírálásra. Ha akkor érdemi döntés született volna, ma nem lenne minőségiszén-hiány az országban. Az 1976-ban hozott állami tervbizottsági döntés szerint a beruházási munkákat 1977-ben kellett volna kezdeni és 1982-ben már termelt volna az új bányánk.

„Jelenleg 1984. évi termelésbe léptetéssel szerepel a szénmérlegben, azonban a beruházás pénzügyi előfeltételei ehhez sem biztosítottak. Azon túlmenőleg, hogy a medence bányászatának folyamatosságát veszélyezteti a program végrehajtásában bekövetkezett késés, egy olyan bánya létesítésével kapcsolatos bizonytalanság újul meg évről évre, amely

— évi 560 Et, vagy azt meghaladó mennyiségű, 20 000 KJ/kg (5000 kcal/kg) fűtőértékű szén- termelést lenne képes biztosítani a népgazdaság számára;

— a 61,8 millió Ft-os forgóalap-feltöltéssel együtt 1448 millió Ft-ból létesíthető, és mint ilyen, az eocén bányák közül legkevésbé veszi igénybe a népgazdaság beruházási erőforrásait és

— az állami kölcsönt — kamataival együtt — 10 év alatt képes visszatéríteni.”

(Schoppel János: A Dorogi Szénbányák termelési struktúrájának alakulása, különös tekintettel a termelékenység növekedésére. Tanulmány 1979.)

Lencsehegy II. bányanyitás jelenlegi helyzetét és jelentőségét az elfogultsággal aligha vádolható „Heti Világgazdaság’’'’ c. lap 1980. július 12-i számából idézzük:

„Az eocén-program helyzete — a zömmel minden alapot nélkülöző mendemondákkal szemben — a tervekkel egybevetve jelenleg a következő:... A Lencsehegy II. bányaüzem 1,2 milliárd forintba kerülne. Ez lenne a leggyorsabban megtérülő beruházás, de még nem kezdődött el, csak az előkészítő munkák folynak. A beruházási javaslat sorsáról később döntenek. Az új terv szerint 1982 helyett 1985-ben kezdik a termelést. A lencsehegyi nagy fűtőértékű szénre mihamarabb szükség lenne. Az igazság az, hogy sem a mányi, sem a lencsehegyi beruházásról nincs még végleges döntés, nincs jóváhagyott beruházási program...”

De Mány már épül, Lencsehegy II. nem. A keserű miértekre ne Dorogon keressük a választ! Lencsehegy II. késleltetésének korábbi indokai között nagy gyakorisággal szerepelt a bánya vízveszélyessége. Most — az előzőkben ismertetett új vízvédelmi programunk elismeréseként — a vízveszélytől való félelem a reális mértékre szállt alá, de így annál kevésbé érthető a minden logikus és célszerű gazdasági megfontolást nélkülöző halogatás.

Lencsehegyen kívül Újborókáson 40 millió, Kerekdombon pedig mintegy 154 millió tonnás szénkészlet várja a bányanyitást. E szénvagyonok nagyságát jobban érzékelteti, ha tudjuk, hogy az Uj- borókási 18 255 KJ/kg (4350 kcal/kg) fűtőértékű szénkészlet mennyisége megegyezik a medence felszabadulás előtti 164 éves teljes termelésével, a kerekdombi készlet pedig önmagában is több mint másfélszerese a medencéből 200 év alatt kitermelt szénmennyiségnek.

A dorogi szénbányászat folytatásának, újabb nagyarányú fejlődésének természeti előfeltételei tehát rendelkezésre állanak. Hazánk legjobb minőségű és tetemes mennyiségű barnaszénkészlete várja megnyitását és a legmodernebb, legbiztonságosabb technológiával való lefejtését.

Gazdaságossági szempontok sem akadályozhatják a bányanyitást. A Dorogi Szénbányák bruttó termelési értékének és az állományi létszámnak hányadosaként képzett termelékenységi mutatója meghaladja a 220 EFt/fö értéket és legmagasabb a szénbányavállalatok hasonló mutatói között. A 97 EFt/fő nettó termelési érték ugyancsak legmagasabb a szén