Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Bányászmunka, bányászélet, munkásmozgalmak 57 létszámunk fokozatos elöregedése. Jelenleg 43 év a bányász korátlag, míg a szénen kívüli tevékenységet folytató üzemeinknél a sikeres iparitanulóképzés eredményeként 38 év.” Nem kedvezőbb a vállalat szakemberekkel való ellátottsága sem. Különösen kirívó a bányamérnökök és a technikusok magas korátlaga. A bányamérnökök 75,5%-a, a technikusok 79,9%-a töltötte be a 40. életévét, a bányaüzemeinkben dolgozó mérnökök 45,5 éves átlagéletkora pedig még a vájárokét is meghaladja. „A működő bányáinkban nincsenek meg az előfeltételei a komplexen gépesített frontfejtések kialakításának. A szerényebb célkitűzésű és a rendelkezésünkre álló fejlesztési forrásokból megvalósítható műszaki fejlesztés azonban elengedhetetlenül szükséges annak érdekében, hogy a nagy fizikai igénybevétel alól a lehető legnagyobb mértékben mentesítsük korban előrehaladott bányászainkat.” A 60-as évek végén — az akkor még működő bányák telepeiben — elvégezték a szénjövesztés gépesítésének kísérleteit. Szinte minden telepben egyértelműen a széngyalu alkalmazása bizonyult célszerűnek. Áttértek tehát a gépesített frontfejtéses művelésre. (1965 előtt — a 30-as években felhagyott próbálkozások óta — nem telepítettek frontfejtést az alsó telepcsoportokban.) 1967-ben a medence széntermelésének 15%-át már ezekből a fejtésekből szállították. A gépek beszerzésének nehézségei és a bányák sorozatos elvesztése lassították ugyan a fejlődést, de végül is 67%-ra növelték a frontfejtési termelés arányát. A géppel felrakott szénnek az összes termeléshez viszonyított aránya 68,52%-ra, a géppel szállított szén aránya pedig 93,5%-ra emelkedett. Az elővájásokban F—6 típusú kombájnok, kanalas rakodógépek és szkréperek növelik a vágathajtások teljesítményét. A 60-as évekig egyeduralkodó kamrafejtések aránya 12,4%-ra esett vissza. E fejtésekben is gyakran alkalmazzák a — frontfejtésekben általánosan használt — acélbiztosítást. Újabban a könnyűfém biztosítással és a CAVO típusú önjáró rakodógépekkel végzett kísérletek is igen eredményesek, az eddigi tapasztalatok beigazolták, hogy frontfejtési művelésre kevésbé alkalmas területeken érdemes áttérni a nagyobb termelékenységű, CAVO-val felszerelt csoportos kamrafejtésekre. A bányák termelésének csökkenése és az össz- üzemi teljesítmény egyidejű emelkedése következtében a széntermelésből jelentős létszám szabadult fel. A családjuktól távol élő, legényszállón lakó dolgozók rövid idő alatt elhagyták a medencét, de azok számára, akik egzisztenciájukat a bányászathoz kötötték, helyben kellett megfelelő munka- lehetőségekről gondoskodni. A feleslegessé vált épületekbe telepített ipari üzemek {Fémmunkás, Kőbányai Gyógyszergyár, Fémszerelvénygyár stb.), és az akkoriban kialakuló TSz ipari üzemágak is erős elszívó hatást fejtettek ki, bár ezek az üzemek inkább a női munkaerő foglalkoztatására létesültek. A vállalat keretén belül „... kézenfekvő megoldást jelentett a Gépgyártó és Javító-, valamint a Szolgáltató Üzem fejlesztése. A feladatot jól megfontoltan, úgy kellett megoldani, hogy egyrészt fejlesztési forrás nem állt rendelkezésre, másrészt azokat a kapacitásokat kellett bővíteni, amelyek iránt hosszú távon is számítani lehetett keresettel, ugyanakkor a nyereségfeltételek is kedvező megítélés alá estek. A Gépgyártó és Javító-, valamint a Szolgáltató Üzemünkben a bővítés alapvető személyi feltételei annyiban voltak adottak, hogy mind a két üzem szakmunkásai magas fokú és széles körű szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkeztek, mellettük a bányaüzemektől áthelyezett és speciális szakmai gyakorlattal rendelkező iparosok is viszonylag gyorsan bedolgozták magukat az új tevékenységi területeken. A bányászok foglalkoztatására is olyan — szaktudásuk részbeni hasznosítását lehetővé tevő — megoldások adódtak, hogy beilleszkedésük nem járt nehézséggel. Az új munkaterületeken, az új tevékenységi körökbe való beilleszkedésük végül is olyan eredményes volt, hogy amikor a jövedelemkiegészítést már nem kapták és a szakképzettségüknek megfelelő munkakörbe, a bányaüzemekhez akartuk... visszahelyezni őket, csak nagyon kevesen éltek a lehetőséggel. A széntermelés beszűkülésével felszabadult, műszaki képzettséggel rendelkező dolgozóink hasznos foglalkoztatására 1971-ben létrehoztuk a Tervező Irodát 85 fős létszámmal. Az önelszámoló egységként, üzemi szervezetben működő iroda létrehozásához az alapot a vállalati tervezési osztály biztosította ... A vállalati keretek között kigondolt és kifejlesztett korszerű és hatékony vágatbiztosítási eljárás, a lőttbetonos vágatbiztosítás továbbfejlesztésére és gyakorlati alkalmazására létrehoztuk (1977-ben) a Kutatási és Bányaépítési Üzemet. Ennek az üzemünknek a... tevékenysége alapvetően a jövőbeli hazai széntermelést szolgálja” — írja Schoppel János idézett munkájában. A medence bányászainak mai életét még számtalan vonással kellene kiegészítenünk. A szocialista brigádmozgalom eredményeitől az üzemi demokrácia erősödő gyakorlatáig, a társadalmi munkától az állandóan épülő, bővülő új lakótelepekig sok mindenről beszélhetnénk. Életünk e változásai azonban egyrészt közismertek, másrészt nem is csak a medence bányászainak, hanem a magyar munkásosztály történetének általános jellemzői.
